Tegnap nagyon jókedvük volt a gyerkőcöknek, valamelyikük kitalálta, hogy vegyék fel az összes sapkát, amit találnak. Aztán hamar előkerült a fotómasina is - Benike kérésére (ezeket az alkalmakat nagyon szeretem, mert mostanában már csak ilyenkor hagyja magát fotózni normálisan). Lett is egy-két jó kép...
::: credits :::
A komment:
Szeretem, amikor együtt bolondoztok, olyan önfeledtek tudtok ilyenkor lenni! Nem is emlékszem, melyikőtök ötlete volt, hogy magatokra öltsétek az összes sapkátokat, de nagyon hamar belemelegedtetek a játékba. És nem telt el sok idő, amikor kértétek, hogy fotózzalak is le benneteket. Julcsikám, te persze egy idő után már csak a Benike "ronda" sapkáját akartad felvenni. A vidám mókának végül apa hazaérkezése vetett véget, kacagva rohantatok elé, ő pedig nem értette, hogy miért vagytok sapkában a szobában...
Ötletes oldal és kedves sztori.
VálaszTörlésKedves, megható történet és oldal! Ha rátok gondolok Esztikém, mindig az a jó érzés jön elő bennem, hogy ilyen családi harmóniában nincs olyan külső probléma, ami elfeledtetné a mosolyt! Szeretném, kívánom, hogy minél több belső mosoly és minél kevesebb külső probléma jelentse számotokra az év hátralévő időszakát és a 2012-es évet!!
VálaszTörlésszeretném megérni, hogy vén blogolvasóként ráleljek egykor Benike és Julcsika felnőttkori blogjára, ahol azt mesélik, micsoda kincset hagyott rájuk az anyukájuk, aki nem csak az ünnepekkor fotózott, aki le tudta/merte/akarta írni az ő hétköznapjaikat is!
VálaszTörlésÓ, de jó is lesz akkor emlékezni Eszter!
Ahogy Florci mondja! Benike egyre jobban hasonlít rád! Öröm ilyen felszabadult, könnyed oldalt látni, puszi! :)
VálaszTörlésalways beautiful your pages...
VálaszTörlés