2011. február 24., csütörtök

Mesefüzér

Tegnap este/éjszaka végre megint volt időm alkotni, PiciBosziról készült az oldal. Írni még nem tudok, de találtam egy gyönyörű verset hozzá. Íme, az oldal:

DIDO DESIGNS: 
Monster Family
Boy Zone

A vers pedig:
Mesefüzér

Majd emlékkönyv lesz a szívem
és megnyitom neked:
sok kacat között a mélyben;
találkozom veled
eltemetve percek alá,
összehordva száz titok:
átkutatva a sok nincset
te kincsként vagy ott.

Minden elsárguló percben,
túl gyűrött képeken
átsejlik egy fénymosoly,
s marad - maradsz velem,
bárhogy szalad az idő,
s bármerre is ragad,
szép sugarú lelkedből
egy darabka itt marad.

Nézlek, s már felnőni látlak,
és csak ígérhetek:
tudod, felhők vonulnak majd
kicsi hajód felett,
és viharok versengenek
érted - nem érnek el:
biztos otthon, kikötő vár,
hol csendes víz ölel.

Még egy kicsi ideig
tündérmesékben élj,
álomerdő fái között
kék egekről mesélj;
még egy kicsit, mielőtt
rád mordul majd a világ,
és rád fúj az igaz mesék
mögötti valóság...

Még egy kicsit gyűjtögesd
kosárkádba a fényt,
míg lehet, hagyd, hadd írjanak,
mint legtisztább mesét...
Eltűnhetnek gyermekmesék,
lesznek nehéz évek,&
de az sohasem változhat,
hogy szeretlek téged.

Horváth Csaba István


És mutatom a két készletet is:

available here @A5D

available here @A5D


2011. február 23., szerda

Itthon vagyunk

Tegnap hazajöhettünk végre a kórházból. Julcsi még mindig nagyon csúnyán köhög, azt mondták, hogy ez még kb. egy hétig így is lesz. De a légzése már jó. Kapott állandó gyógyszert, amitől azt remélik, hogy ezekből a légúti betegségekből - amik sajnos elég gyakran vannak neki - nem lesz nehézlégzés.
Rajtam még most jön ki az elmúlt napok feszültsége, de az, hogy végre mindkét gyereket átölelhetem, hatásos gyógymód... :)

2011. február 21., hétfő

...

Julcsika jobban van, az éjszakánk is egész jól telt. Még nem tudom, hogy meddig kell bent maradnunk, de a helyzet már sokkal jobb. :)

2011. február 20., vasárnap

Helyzetjelentés

Nagyon meghatott ez a sok hozzászólás, köszönöm nektek!
Sajnos az éjszakánk nem volt jó, majdnem intenzívre került piciboszim. Ment neki az oxigén egész éjszaka, nyitva voltak az ablakok, hogy friss levegő legyen, a drágám sok takaró alatt, én dupla nadrágban, kabátban, de átvészeltük. Ma viszik majd röntgenre, hogy nem tüdőgyulladás-e. 
Reggelre már picit jobban volt, de sajnos ez igazából csak annyit jelent, hogy ugyanolyan rosszul van, mint tegnap, amikor bementünk.
Most Peti van bent nála, én meg megyek aludni.