Elkészültem Kovaxka kihívására az oldalammal. Hát, ez megint a minimál minimálja, de annyira erőteljes a fotó és a vers mondanivalója, hogy nem akartam elrontani semmivel. Valahogy nekem ez így volt teljes.
Szeretem az esőt - persze leginkább bentről, a szobából nézni. És imádom utána, ahogy mindenütt ott vannak az esőcseppek, kicsi tükörképeit adva a világnak. Szeretem azt a "szomorúságot", amelyből új élet fakad, ami továbbvisz, ami többé tesz. Talán ezért is van az, hogy alapvetően boldog ember vagyok, és bármikor újra tudok kezdeni mindent. Mert hiszem, hogy minden szenvedésnek és rossz dolognak értelme van, és csak többé válunk általuk.
Na, kicsit megint elmerengtem. De nagyon megfogott a vers és a fotó.
Szeretem az esőt - persze leginkább bentről, a szobából nézni. És imádom utána, ahogy mindenütt ott vannak az esőcseppek, kicsi tükörképeit adva a világnak. Szeretem azt a "szomorúságot", amelyből új élet fakad, ami továbbvisz, ami többé tesz. Talán ezért is van az, hogy alapvetően boldog ember vagyok, és bármikor újra tudok kezdeni mindent. Mert hiszem, hogy minden szenvedésnek és rossz dolognak értelme van, és csak többé válunk általuk.
Na, kicsit megint elmerengtem. De nagyon megfogott a vers és a fotó.
Tökéletes oldal egy szuper fotóval
VálaszTörlésKöszi, Eszti, imádom nagyon! :)
VálaszTörlésMegint egyetértek minden szavaddal. Jól megfogalmaztad. Klassz az egész bejegyzés.
VálaszTörlés