Eszter's ScrapBook: 2010. 05. 23.

De mit kell ezen 1,5 órát csinálni? -...

>> 2010. május 28., péntek

... - kérdezte Laci az előző oldalamnál, teljesen jogosan. Hiszen nem sok minden van rajta.

Hogy mit is...?

Először is megnézem a készletet. Kicsit ízlelgetem, hogy aztán tudjak hozzá fotót választani. Itt mondjuk adott volt a téma, szóval viszonylag egyszerű volt a fotókeresés. Csak viszonylag, mert azért így is jópár fotót át kellett néznem, amíg kiválasztottam, hogy melyik is az igazi.

Aztán jött a fotóalakítás. Egy kis színkezelés, élesítés a szükséges helyeken. Kicsiben ugyan nem feltűnő a változás, de 3600px-es méretben azért ráfér a fotókra egy kis alakítgatás.... :)

Amikor ezzel megvoltam, ki kellett találni, hogy hogyan is akarom majd elhelyezni az oldalon őket. Nagyon nehéz - legalábbis nekem - kevés dolgot "látványosan" elhelyezni az oldalon (nekem ennél már csak az lenne nehezebb, ha sok dolgot kellene elhelyezni, mert pakolgatni aztán egyáltalán nem tudok, csodálom is miatta Tincit... :D).

Utána jön a papírok keresése. Nem találom meg mindig elsőre, hogy mi is lenne a tetszetős. (Sőt, inkább gyakoribb az, hogy csak hosszas próbálgatás után sikerül eltalálnom. Most még problémát okozott az is, hogy a dátumcetlinek ugyanolyan volt az alapja, mint amilyen a háttér. Így nagyon beleolvadt. Szóval "rá kellett varázsolnom" a csíkos papírt, de úgy, hogy ne legyen feltűnő a beavatkozás... :D

Aztán a kommentek elhelyezése, betűtípus kiválasztása. Azzal is jó sokat szoktam játszadozni, mire tetszik (még így is, hogy alapvetően viszonylag kevés betűtípust használok... :D)

És utána még a fotók helyzetének változtatgatása, próbálkozás, hogy milyen vágással a leghatásosabb... Tudok ám szöszmötölni, ha akarok... :D Meg ha nem akarok, akkor is.

Laci, remélem, elég részletes volt a válaszom... :D

SWEET SIBLINGS collaboration kit by Stacy's Back Door Designs and Designs by Sarah Bennett

Egy színes, vidám készletet hoztam Stacy-től, azt hiszem, az utolsót. Nem, nem ő hagyja abba a tervezést, hanem én veszek érzékeny búcsút a csapatától. Fél évet kellett ígérni, amikor elkezdtem nála oldalakat készíteni, és most jár le. Nagyon igényes munkát végez, de a készletei nem állnak közel hozzám. Sokat változott a stílusom, mióta hozzá jelentkeztem. De először mutatom a készletet:

available here @ScrapMatters

A búcsúoldalam pedig egy nagyon minimál oldal. Ennek több oka is van: egyrészt - és ez a legfőbb ok! - nekem tényleg tetszenek az ilyen oldalak. Másrészt tegnap éjszaka jött az e-mail, hogy mára oldalt kell készíteni a készletből, és Mörjike készletével elszöszmötöltem az időt (minden pillanata csodás volt, úgyhogy nem bánom). De azért nem összecsapott oldal ez, a szokásos kb. 1,5 órámat így is eltöltöttem vele. Remélem, tetszik nektek is:

fotó: 1point4 Stúdió (2007.)

LABELFRAMES LOVE by Gabs Art

Gabs most egy keret-csomagot állított össze:

available here @SDD

És egy újabb mini-oldalt sikerült összehoznom vele: egy papír, egy keret, egy fotó, egy wa és egy gomb... :D De nekem tetszik, remélem, nektek is! :)

PS-action: Pioneer Woman Action Set: Colorized+Boost+Heartland*

Warmhearted by Gabs Art

Labelframes Love by Gabs Art

[GSO - SDD]

-----------------

* Colorized: 43%-os fedettség + Lineáris fény

Boost: 100%-os fedettség + Normál

Heartland: 50%-os fedettség + Normál

----

(két réteg van a fotóból, mindkettőnél 100%-os fedettség + Átfedés)

Játék Orsival

>> 2010. május 27., csütörtök

Jártatok mostanában Orsi blogján? Szerettek játszani? És szeretnétek nyerni egy kupont a boltjába? Akkor olvassátok el a részleteket itt!

Az én kastélyom

Mörjike bejutott az LDD Apprentice döntőjébe. Egy teljes készletet készített, amit 2$-ért lehet megvásárolni. Nem hagyhattam ki. Nagyon kedvelem őt emberileg is, és az oldalait is nagyon szeretem. A készletei pedig ugyanolyan igényesek, mint az oldalai. Szóval eszembe sem jutott volna, hogy ne segítsem a készlet megvásárlásával. És ha már megvettem, akkor természetesen oldalt is készítettem belőle. :)

Nem nagyon volt ötletem, hogy miről is scrappeljek, és teljesen véletlenül rábukkantam egy 2007-es fotóra "az én kastélyomról". Itt már felújítva látható. És hogy miért áll ilyen közel a szívemhez? Nem másért, mint hogy itt laktam majdnem négy évig.

Sympathique by mörjike
available here @LDD

Szöveg van az oldalon bőven, és emiatt elég miniatűr, úgyhogy kimásolom: (kicsit össze-vissza lett, mint amilyenek az emlékeim - csak néztem a fotót, és írtam, ami eszembe jutott. Gondoltam rá, hogy átfogalmazom, de végül letettem róla, mert így tükrözi azt, amit érzek...)

A kastélyt 1728-ban építette Lónyay László, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay László alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart.

A XIX. század közepén a kastély lányágon öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén.

A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követően 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt.

A kastély felújítása 2007. augusztusában fejeződött be, azóta ad otthont a Bereg Múzeumnak.

***

Nem születtem nemesi családba, mégis elmondhatom magamról, hogy majd’ négy évig egy kastély volt az otthonom. A történetben semmi misztikus nincs: az államosítás után a kastély kollégiumként működött és az apám ott volt nevelőtanár. Így kaptunk egy szolgálati lakást: pontosabban két szobát egy konyhával, fürdőszobával.

Amikor 2007-ben megmutattam a kastélyt Petiéknek, magam is meglepődtem, olyan kicsinek tűnt. Gyerekként hatalmas volt és félelmetes. A tágas, hideg folyosók, emlékszem, mennyire féltem mindig kimenni a wc-re, ami a folyosón volt...

Ha esett az eső, a szoba fala kb. 1 méter magasan vizes volt.

Ami leginkább megmaradt az emlékeimben, az a park volt. Elől a fák között talán még padok is voltak, milyen furcsa, ebben már nem vagyok biztos. Csak emlék-töredékeim vannak róla: egy kis kupac homok, ahol Flóra homokozik. Békákat keresünk a parkban. Bújócskázunk.

És ott volt a hátsó park. Nem volt ilyen rendezett, és vastagtörzsű, öreg fák lakták. Izgalmas volt, gyönyörű, titokzatos. Ott kóstoltam bele először a cigarettába. Még nem voltam 10 éves, és az egyik kollégista adott egy slukkot. Nem szerettem meg, talán ez az élmény is hozzájárult, hogy később sem szoktam rá soha a dohányzásra (leszámítva azt a pár szálat gimis-lázadó éveimben...).

Emlékszem, hogy vártam a vasárnapokat, amikor mindenki visszajött a kollégiumba, és hozták a finom süteményeket. Ha arra jártam, engem is meg-megkínáltak.

Emélkszem Gyurikára, a papagájomra, akivel végül egy darázs végzett. Emlékszem, amikor a hátsó parkban fogócskáztunk, és Norka barátnőm beleesett a csalánba. Emlékszem a szoba hűvösére. Emlékszem, milyen rosszul éreztem magam, amikor anyu azt mondta, hogy addig nem jöhetek ki a szobából, amíg meg nem tanulom a szorzótáblát. Emlékszem, hogy Flórának karácsonyi verseket tanítok be a „másik” szobában. Emlékszem a beépített szekrényekre, ahol anyu a dolgozatokat tartotta. Egyszer ki is javítottam neki egy egész adagot. (Mindenki egyest kapott... Felnőttként már nem voltam ilyen szigorú a diákokkal...)

Másnak csak egy régi épület, egy múzeum, de nekem a gyerekkorom egy darabja. A falakban benne van az én történetem is. De erről nem mesél semmi. Csak az emlékeim. Amik egyre tolulnak fel bennem, ahogy nézem a fényképet. Érzések, történetek, szagok... Ha egy-egy épület mesélni tudna...

Az első fotókönyvem

És itt a múlt héten már beharangozott fotóköny... :D Krissz feltöltötte a cewe galériájába, így ha akarjátok, végig is lapozhatjátok. :) Azért elárum, messze nem nyújtja azt az élményt, amit a valóságban. Ég és föld... Úgyhogy mutatok azért pár fényképet is róla.
Az oldalak elkészítésénél Paislee Press fotókönyve inspirált. Ha egyszer lesz energiám, összeszedem majd a felhasznált készleteket is, de ez nem mostanában lesz... :D

Nagyításhoz kattints ide / Click here to enlarge

És akkor jöjjenek az ígért fotók - sajnos a minőségük nem a legjobb, mert rossz idő volt kinn, ezért a szobában is viszonylag sötét volt, de a semminél azért jobbak... :)

(ennél az oldalnál a cewe-s galériában kicsit csaltam, varázsoltam egy üvegfalat eléjük...)

UPDATE:

A könyv anyukámnak készült és szerencséresajnos már nála van. Így ezt már nem tudom megmutatni senkinek... DE: megtetszett a férjemnek is, csak túl vékonynak találta... :D Így a terv az, hogy kibővítem, és valamikor egyszer majd elkészítettjük magunknak is. Szóval előbb-utóbb (inkább utóbb!) nekem is lesz majd példányom...

SITEWAVES by Gabs Art

>> 2010. május 26., szerda

Gabs most hullámokat gyártott nekünk, legalábbis nekem ez jutott róla eszembe, és egy oldal, amit valahol valamikor láttam. Ez adta az ötletet. Sajnos nem emlékszem, hogy hol és mikor láttam, így nem tudom belinkelni. De mutatom a készletet:

available here @SDD

És az oldalam, az én kis vízimanó Benikémről. A fotó a tavalyi nyaralásunkon készült. És úgy várom végre a napsütést...! :)

Sitewaves,

Orange me greeny,

Girls are sheltered (recolored),

Kick the grey away,

Let's talk about (recolored),

Warmhearted

all by Gabs Art

Nem hagyott nyugodni a dolog, és addig kutattam az emélkeimben, míg végül beugrott, hol láttam az oldalt. Margot-nál, és template-et is készített belőle. Ha tetszik, itt tudjátok letölteni.

ScrapDish June Designer Collab - Father May I...

A ScrapDish dizájnerek közös készlete már kapható:

available here @ScrapDish

ebből Osli része:

a készlet együtt és külön-külön is megvásárolható

És az oldalam, amit a mai nagy zuhé utáni pocsolyázásról készítettem:

[GSO - DST]

Nekem sajnos nincs gumicsizmám, így csak a fotóriporter szerepe jutott... :(

Játékok, díjak

>> 2010. május 25., kedd

MUTASD A TÁSKÁD!

Egyszer régen, nagyon régen, Szabi invitált egy játékra. De akkor mindig halogattam, hogy kipakoljak a táskámból... Amióta megvannak a gyerekek, és főként játszótérre járunk, ritkán hordok magammal táskát. Inkább hátizsákot, benne egy adag pelussal, vízzel, rágcsával. Csak ha valahová mennünk kell (orvos, szülői, utazás), akkor kerül elő a kézitáska, és az épp szükséges dolgok kerülnek bele. Persze egy cumi, egy bot, és pár kavics alaptartozék... :D

NOSZTALGIA-JÁTÉK

Végre egy játék, amire nem halogatom a reagálást... :) Sziszi, Eagleszem, Kovaxka, Szabi, Timo, Fahéjasalma és Janka is kíváncsi volt rá, hogy melyik volt a hatodik oldalam. Láttam egy-két helyen, hogy több galériából is bemutatták az oldalakat, így én is összegyűjtöttem a magyar galériáim hatodikjait... :) (Ha valaki tudja, válaszolja meg nekem: Miért pont a hatodik...?????)