Egy fotó - két oldal...
>> 2010. december 2., csütörtök
Kevés olyan fotó van, ahol én vagyok a gyerekekkel. Ezért örültem nagyon ennek, amikor rátaláltam a sógornőm felvételei között. November elején készült, épp a pilisvörösvári vasútállomáson vártunk a vonatra, hogy kirándulni menjünk. Annyira szeretem ezt a képet, hogy első nekifutásra egy nagyfotós oldalt készítettem vele, Osli gyönyörű új karácsonyi készletével. Én még nagyon nem vagyok karácsonyi hangulatban, bocsánat ezért... :)
Glamorous Days kit by OsDesign
avalilable here@SD
Aztán ahogy alakítgattam az oldalt, olyan sok minden jutott eszembe. Majd megláttam Katie Pertiet Thanksgiving freebie-jét, és tudtam, hogy kell egy oldalt készítenem vele, mégpedig pontosan ezzel a fotóval. Csináltam is belőle magamnak egy színpalettát, mert imádom ezeket a színeket, és ennek segítségével készült az oldal. Ilyen lett. Én mindkét oldalt nagyon szeretem, remélem, nektek is tetszik. :)
JOPKE D. - Rhoslyn
ANNA ASPNES:
Art Play Palette 4.
Art Play Palette 2.
JOANNE BRISEBOIS - 12x12 Overlays Vol. 2. - Touch of Whimsy
JOANNE BRISEBOIS & PAISLEE PRESS - Couriouser & Couriouser
SUDDENLY ARTISTIC DESIGNS - Captured Moments
K. PERTIET - Thanksgiving 2010 freebie
KASIA - This Is Me
SUE CUMMINGS:
52 Inspirations 2010 Week 40
Sketchbook Artistry
CAPTIVATED VISIONS - Project 365
A komment:
Egy fotó. Egy elkapott pillanat. Egy emlék.Nézem a fotót, és újraélem a pillanatot. Az utolsó őszi napsugarak bágyadt ereje. Gyerekzsivaj az állomáson. Benkikém, ahogy hozzámbújik a padon. Julcsikám, ahogy egyből utánozza a bátyót. Várakozás a vonatra, várakozás a kirándulásra. Ági mama, Ági és a lányok, Réka és Adélka. Korán érkeztünk. De nem baj, négy gyerekkel gyorsan repül az idő. Mindent megnéznek, a lányok énekelnek, körtáncolnak. Beni inkáb beszélget velem, ezek túl lányos elfoglaltságok. Majd megkérem Ágit, hogy csináljon rólunk egy közös fotót.Nézem a fotót, és ködbe vész a pillanat, már az életünket látom. Hihetetlen, hogy elszaladt az idő. Benikém már kész nagyfiú, kezdi felvenni a fiús attitűdöket: az én kis bújós kismackómat már nem lehet bármikor megölelni, megpuszilni. Csak ha ő is akarja. És így van ez a fotózással is. Naponta töbször hallom, hogy ’Nnna, anya...!” Itt is épp ezt mondja, szinte fülemben hallom a szavait.És Julcsikám, nemrég még a pólyában feküdt, most meg már önálló akarattal - ráadásul mekkorával! - rendelkező kishölgy. Imádja Benit, mindenhová követi, mindenben utánozza. Nem akar lemaradni semmiről. „Bbebbe, apppa, búú, annya, mamma, kuku” - a szavak, amiket oly nagy átéléssel kántál nap mint nap. Szeretem ezt az életet. Az összes nehézségével együtt. Mert nem könnyű. Mert sokszor elszakad a cérna. Mert sokszor ideges vagyok. Aztán hatalmas lelkifurdalásom van a gyerekek miatt. Remélem, hogy azért az ő emlékezetükben is ezek a pillanatok lesznek túlsúlyban.Mennyi minden jutot eszembe erről a fotóról. És így mégiscsak több lett, mint egy elkapott pillanat. Ez egy boldog emlék. Emlék az életünkről, 2010-ben...