Régi-új érzés
>> 2011. március 27., vasárnap
Munkába állásom egyik legszebb momentuma az, hogy rátaláltam a régi e-mail-jeim között Peti első leveleire. Jó érzés volt beleolvasgatni, és rátalálni rég elveszett fotókra. Az egyik ilyen képből készült ez az oldal Kata (Rainbow) hóvirágos készletével.
Snowdrop by Rainbow Design
Floral Brush No. 3 by me
A komment:
Az ember megismer valakit, szerelmes lesz, és jó esetben érzései viszonzásra találnak. Izgatottan várt randevúk, meghitt kirándulások, átbeszélgetett éjszakák. És az érzés, hogy most a helyemen vagyok. Eljön a várva várt nap, az esküvő, és a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”... Erről szólnak a lányregények. És hogy mi van utána? Jönnek a hétköznapok, a gyerekek, az állandó időhiány. Már nincsenek randevúk, nincsenek átbeszélgetett éjszakák. Persze van helyette más: a gyerekek feltétlen szeretete; a csoda, ahogy látom apává érni a férfit; a közös kirándulások; játszóterek; a Marina-part; a Margitsziget; rohanás a száguldó motorosok után... És néha fel-felvillan egy-egy emlék a múltból, és a „de jó lenne megint...” érzése. Az ábrándozásból aztán kiragad egy apró kéz, csillogó szemek, csacsogás - és tudom, jó ott, ahol most vagyok. És aztán újra eljön az idő, a lehetőség egy kávézásra, egy mozira. Aztán előkerülnek az első levelek, régi fényképek, és rájövök, hogy még mindig ugyanúgy érzek, mint akkor, hogy a rajongás nem tűnt el, csak időlegesen átadta a helyét fontosabb dolgoknak, és csöndben várt arra, hogy eljöjjön újra az ő ideje...
