Beni és a bicikli

Ági En Route készletébe egyből beleszerettem, amikor megláttam. Már magát az előnézeti képet is. Aztán amikor megláttam a belőle készült oldalakat, még inkább. Most jutottam végre oda, hogy oldalt is készítsek belőle. Először egy filozofikusabb AAM oldalban gondolkodtam, de végül elvetettem és Benikémről és a biciklijéről készítettem az oldalt. Imád biciklizni, főleg, amióta "nagy" biciklije van. Annyira jó érzés látni a boldogságot az arcán, amikor tekeri.

A másik dolog, amire már régen készülök, egy "letisztult" oldal készítése. Imádom Wendy Bretz oldalait, már nagyon rég készültem arra, hogy ezekből inspirálódva én is megpróbálkozzam egy ilyen jellegű oldal elkészítésével. Most leginkább a Delight In Life c. oldala volt rám hatással.

:::credits:::

scraplift of Wendy Bretz's Delight In Life

További szép hétvégét!

Eszti

Read more...

36 év

Bizonyos megközlítésben egy emberöltő, más megközelítésben is már majd' egy fél... És bár hihetetlen, de ennyi voltam tavaly novemberben. És ma rájöttem, hogy még oldalt sem készítettem róla. Na, nem, mintha zavarna a korom, sosem érdekelt. Nem szeretnék egy nappal sem fiatalabb lenni, és igenis, szeretem, hogy már ennyi idős vagyok.

Tegnap este, amikor megláttam, hogy Anna egy szülinapi készletet küldött, már tudtam, hogy ezt az eseményt fogom megörökíteni. Aztán persze rájöttem, hogy ezek a színek talán túl élénkek, túl harsányak nekem, de aztán meg azt gondoltam, hogy ha jóval visszafogottabb vagyok is, azért azt mindenképpen kifejezik, hogy vidám dolognak tartom még mindig a születésnapomat.

Egy Eminescu vers részletét tettem még rá az oldalra:

A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tűn elő.

(...)

Ezért, ha illan ez az év is,
S a múltba mállva szétomolt,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.

És akkor mutatom is az oldalt:

:::credits:::

Read more...

Döntések

Egy "könnyed" tavaszi oldalt hoztam, legalábbis ami a körítést illeti. A sztori, amit feldolgoz, a következő: Julcsikám gyakori betegségei miatt sokszor kényszerülünk a négy fal közé. És amikor a hétvégén végre kisütött a nap, lementünk biciklizni a gyerekekkel. Csakhogy közben erős szél támadt, és mivel még csak kifelé lábalt a betegségből, mondtam neki, hogy sajnos nem maradhatunk sokáig. Mit mondjak...?! Nem díjazta túlzottan az ötletet, felpattant a biciklijére és elviharzott a másik irányba. Ő jól érezte magát és maradni akart. Én meg teljesen átéreztem ezt, de ugyanakkor tudom, hogy mennyire könnyen megfázik ilyen szélben. Szóval nem engedhettem a saját igazamból. De ebbe egy kicsit "bele is haltam". Remélem, egyszer majd ő is megérti, hogy a "másik oldalon" is nehéz állni...

:::credits:::

A felhasznált készletek pedig akciósan kaphatók péntekig:

Anna's MidWeek ArtSale

Read more...

A fiúk és én...

Ne aggódjatok, nem valami párkapcsolati önvallomás lesz, mindössze csak két oldalt hoztam ma: egyet a fiúkról és egyet magamról. ;)

Ma jelenik meg Didó új készlete, ami, mondhatom, fantasztikus ismét. Én egy nagyon régi fotót vettem elő, mert szép emlékeim fűződnek hozzá. KisBoszi még a pocakban növekedett azon a nyáron, és mi sokszor mentünk ki a Római partra kavicsot dobálni, amikor Peti végzett a munkával. Nagyon szerettünk ott lenni, gyönyörű látványt nyújtott a Duna, és az én KisMackóm, ahogy örömtől csillogó szemmel dobálta a kavicsokat a folyóba. Szeretem ezt a fotót, szeretem ezeket az emlékeket...

::: credits :::

A másik oldalam pedig a heti AnnaLift játékra készült, nagyon inspiráló volt számomra a választott oldal. Gondolkodtam rajta, hogy saját komment kerül rá, de nem voltam annyira összeszedett, hogy képes lettem volna rá, így végül egy idézet mellett döntöttem.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.  

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. 

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. /Veronica A.Schoffstall/ [kiemelés tőlem]

::: credits :::

További szép hetet!

Eszti

Read more...