A fiúk és én...

Ne aggódjatok, nem valami párkapcsolati önvallomás lesz, mindössze csak két oldalt hoztam ma: egyet a fiúkról és egyet magamról. ;)

Ma jelenik meg Didó új készlete, ami, mondhatom, fantasztikus ismét. Én egy nagyon régi fotót vettem elő, mert szép emlékeim fűződnek hozzá. KisBoszi még a pocakban növekedett azon a nyáron, és mi sokszor mentünk ki a Római partra kavicsot dobálni, amikor Peti végzett a munkával. Nagyon szerettünk ott lenni, gyönyörű látványt nyújtott a Duna, és az én KisMackóm, ahogy örömtől csillogó szemmel dobálta a kavicsokat a folyóba. Szeretem ezt a fotót, szeretem ezeket az emlékeket...

::: credits :::

A másik oldalam pedig a heti AnnaLift játékra készült, nagyon inspiráló volt számomra a választott oldal. Gondolkodtam rajta, hogy saját komment kerül rá, de nem voltam annyira összeszedett, hogy képes lettem volna rá, így végül egy idézet mellett döntöttem.

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.  

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. 

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes. /Veronica A.Schoffstall/ [kiemelés tőlem]

::: credits :::

További szép hetet!

Eszti