ABANDONED OFFICE by Mörjike
Mörjike a múltkori csodás papírkészletéhez most elkészítette az elemeket is. Mutatom:
És ha már iroda, akkor egy munkahelyi fotóval készítettem oldalt, ami még 2006. januárjában készült. Nem ma volt. Viszont aktuális, hisz elvileg december közepétől - gyakorlatilag a szabik miatt februártól - újra dolgozom:
Abandoned Office by Mörjike
A komment:
2006. január. Az iroda, a munkatársak. A “napi robot”. Hajnali kelés, röhanás a munkahelyre, hogy 7:00-ra bent legyek. Egy kávé, és ráhangolódás a munkára. Aztán a telefonok, az SAP, a CO-rendelések, a költséghelyek, az elszámolások, az árjegyzék, a hatalmas Excel-táblák, a SZIR. Szavak, amik másnak semmit nem jelentenek, de nekem ez volt az életem. Aztán jött Beni, és anya lettem. És ezek nekem is csak szavak lettek, persze hozájuk kapcsolt rengeteg emlékkel. Megváltoztam. Megváltozott az életem. A gondolkodásom. És változott a cég is. Jogi szétválasztás, új osztályvezető, új kollégák. Aztán a nyár végén a ráébredés, hogy nincs más megoldás, újra dolgoznom kell... És a félelem, hogy hogy fogom venni az akadályt. Persze, tudom, más is öszeegyezteti a munkát és a családot, én is össze fogom. De biztosan kemény időszak lesz, amíg beállok erre az új “létformára”. A szívem mélyén ugyanakkor várom is: új kihívás lesz, és ezért érdekes. Újra emberek között leszek, ami már kicsit hiányzott is. De nehéz lesz elengednem Benike után most már Julcsikámat is. Hiányozni is fog az a sok együt töltött idő, amit már nem fogok tudni nekik megadni...
És egy idézet:
Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi ... üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet.
James Patterson
NEEDFUL THINGS VOL. 2 by Jo Hanna
Erről meg el is feledkeztem, ide a blogra nem tettem fel. Múlt héten jelent meg:
És az oldalam, ismét egy thasos-i fotó, mert annyira megfogott a hangulata:
Read more...