Otthon, édes otthon...

Még a tegNapi éjszakám sem a nyugodt alvásról szólt, így készítettem egy oldalt Szabi csodás készletével a naményi házunkról. Jó volt kicsit nosztalgiázni... :)

A komment:

Alapvetően nem kötődöm helyekhez, mégis, ez az a ház, ahová életem leghosszabb szakaszában tartoztam. 1986-ban költöztünk be ide, addigra lett kész a földszint. Negyedikes voltam akkor. Ez volt az első saját otthonunk, nagyapám keze munkájával épült. Rá négy évre készült el a tetőtér, abban már én is segédkeztem. Emlékszem, amikor fel volt állványozva a ház körül, iskola után mindig felmásztam rá, és ott ücsörögtem egyedül. Anyut meg persze a szívbaj kerülgette. Nagyon élveztem, amikor végre birtokba vehettük a tetőteret - egy külön világ, csak nekünk. Mennyi mindent láttak azok a falak...! Ahogy két kislányból nagylány lett, majd felnőtt nő. Láttak szerelmeket, csalódásokat, láttak sikereket, kudarcokat. Látták, hogyan megy tönkre egy házasság, látták a mindennapi küzdelmeket. Látták a nagymamámat társát vesztve, három agyvérzés után teljesen ránkutalva. 18 évesen jöttem el otthonról, vissza-visszajárva ebbe a házba. És 35 vagyok most, amikor anyu is elhagyta. Majd negyed évszázadig ez a ház jelentette nekem az otthont, és magam is meglepődök most, hogy mennyi emlék jut eszembe, ahogy nézem a képeket, ahogy írom ezeket a sorokat. És be kell lássam, hogy mégiscsak kötődöm helyekhez... Legalábbis ehhez a házhoz igen...

És mutatom a két készletet is, amiből készült az oldal:

available here @LDD

És készítettem belőle egy sablont is, ha tetszik, innen letölthető:

DOWNLOAD