Anna's MidWeek ARTSale
>> 2012. január 4., szerda
Újra szerda, és újra akciós készletek Annánál. A két ünnep között szinte nem is készítettem oldalt, úgyhogy most nagyon jól esett...
Az első oldalam egy új készlettel készült, és mit mondjak, nem bonyolítottam túl... :)
ArtPlay Palette Tooth Fairy by Anna Aspnes
Pocket freebie by me
A komment:
Amikor az embernek gyereke születik, újra hinni kezd a tündérmesékben. Nem is nagyon lehet más választása: a gyerek maga a csoda, és ha egyszer megtörténik egy csoda, miért is ne történhetne mégegyszer?
Megelevenedik a manók, tündérek világa, a hétköznapok megtelnek mesékkel. Mindennapi mesékkel, amik mégis csodálatosabbak, mint bármelyik tündérmese.
És a tündérek jönnek-mennek, mindig megjelennek, amikor valami fontos esemény történik. Hozzák az ajándékot a fogakért cserébe, és néha visznek is, ha egy-egy gyerek úgy gondolja, hogy mégsem rendjén való, hogy csak ő kapjon ajándékot.
És az sem tántorítja el őket, ha néha egy-egy fognak nyoma vész, hisz ők pontosan tudják, hogy mennyire fontos a jólinformáltság és a bizalom.
Telik az idő, új fogak nőnek a régi helyén, és a tündérek is intézhetik a többi teendőjüket. De ha kellenek, újra itt lesznek velünk. Mert csodák vannak. Mindig is voltak. És mindig is lesznek, amíg világ a világ...
A másik oldalam pedig Anna régebbi, most akciós készleteivel készült, egy igazán friss fotóból: anyukám és Benike bolondoznak Szilveszterkor nálunk.
::: credits :::
A komment:
Amint meglesz a lista a leárazott termékekről, hozom. Addig is szép napot mindenkinek!Milyen igaz is a mondás, hogy nem napokra emlékszünk, hanem pillanatokra. Évek múlva már jelentőségét veszti, hogy ezek a percek 2011. Szilveszterének napján történtek. De ha ránézünk erre a fotóra, tudni fogjuk, hogy vidám, boldog pillanat volt. Egy különleges kapcsolat önfeledt, vidám pillanata: Mamalila és az ő elsőszülött unokája, imádott szőke királyfija bolondozása. Pózok nélkül, elvárások nélkül, a játék teljes átélésével. Ránézek erre a képre, és engem is elönt az önfeledt jókedv. Szinte hallom Benikém gyöngyöző kacagását, látom a lendületet, amivel beveti magát Mamalilája ölébe. Újraélem a pillanatot, és tudom, ha bármikor újra előkerül ez a fotó, én ugyanígy fogok érezni. Mert pillanatokra emlékezünk. És emlékezünk rájuk...
Bejegyezte:
Eszter(beszteri)
5 megjegyzés:
Állati édesek az oldalak :) a fogtündér nálunk is elkezdte az ügyködését :)
nagyon tetszenek a kommentek és az oldalak egyszerűsége, mégis sokatmondó volta :)
Jó volt így befejezni a tegnapi és kezdeni a mai napot, hogy Nálad jártam:-))) ... mert a csodák voltak-vannak- és lesznek:-)
mindkettőt imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ó, Esztikém ezek a kommentek! És ezek a fotók! Minek bonyolítottad volna? Tökéletesek!
csodás oldalak (klassz elrendezés, szép díszítés), csodás kommenttel.
öröm nézni és olvasni az alkotásaid.
Megjegyzés küldése