One Kit Call és Retirement
>> 2011. január 7., péntek
Két angol kifejezés, és két magyar scrap-dizájner... :)
ONE KIT CALL by Dido Designs
RETIREMENT 5 FULL KIT by Timo Designs
Két angol kifejezés, és két magyar scrap-dizájner... :)
ONE KIT CALL by Dido Designs


Remélem, mindenkinek jól telt az újév első két napja, és felfrissülten kezdi a jövő a hetet. :)
A szép napsütésben mi is elmentünk a Margitszigetre tegnap, és a gyerekek nagyon élvezték. Készítettem is belőle egy oldalt:
És akkor mutatom is a készletet:2010. decembere egy nehéz év egyik legnehezebb hónapja volt. Nagyon vártam, hogy végre magunk mögött hagyjuk ezt az évet. És elérkezett ez a nap is, egy csendes Szilveszter után egy napfényes szombat délelőtt... Hirtelen ötlettől vezérelve mentünk ki a Margitszigetre. Gyönyörű hófehér volt minden, csak úgy siklott a szánkó a havon. A gyerekek önfeledten kacagtak, ahogy apa egyre gyorsabban húzta őket. Beni direkt leesett a szánkóról, Julcsika persze egyből utána vetette magát.. Jókedvük minket is magával ragadott, nem is tudom, utoljára mikor éreztem magam ennyire felszabadultnak. Csak mi, egy szánkó és a szikrázó fehér hó... És már nem érdekelt, hogy milyen volt az előző évünk, nem érdekelt, hogy mit hoz a jövő. Csak ott voltam a gyerekekkel, Petivel, és minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. És csak azt kívánom magunknak, hogy legyen még sok ilyenben részünk 2011-ben. A többi meg majd csak alakul...
Alapvetően nem kötődöm helyekhez, mégis, ez az a ház, ahová életem leghosszabb szakaszában tartoztam. 1986-ban költöztünk be ide, addigra lett kész a földszint. Negyedikes voltam akkor. Ez volt az első saját otthonunk, nagyapám keze munkájával épült. Rá négy évre készült el a tetőtér, abban már én is segédkeztem. Emlékszem, amikor fel volt állványozva a ház körül, iskola után mindig felmásztam rá, és ott ücsörögtem egyedül. Anyut meg persze a szívbaj kerülgette. Nagyon élveztem, amikor végre birtokba vehettük a tetőteret - egy külön világ, csak nekünk. Mennyi mindent láttak azok a falak...! Ahogy két kislányból nagylány lett, majd felnőtt nő. Láttak szerelmeket, csalódásokat, láttak sikereket, kudarcokat. Látták, hogyan megy tönkre egy házasság, látták a mindennapi küzdelmeket. Látták a nagymamámat társát vesztve, három agyvérzés után teljesen ránkutalva. 18 évesen jöttem el otthonról, vissza-visszajárva ebbe a házba. És 35 vagyok most, amikor anyu is elhagyta. Majd negyed évszázadig ez a ház jelentette nekem az otthont, és magam is meglepődök most, hogy mennyi emlék jut eszembe, ahogy nézem a képeket, ahogy írom ezeket a sorokat. És be kell lássam, hogy mégiscsak kötődöm helyekhez... Legalábbis ehhez a házhoz igen...
© Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009
Back to TOP