Sötét oldalam...
>> 2010. július 26., hétfő
(szr)Judit kérdezte a szerelmes oldalamnál, hogy hogy tudok mindent ilyen pozitívan látni, és nagyon találóan megállapította, hogy biztosan kell hozzá az idő távlata is. Igen, kell. Mert amikor fáj, akkor nekem sem rózsaszín ám a világ. Akkor mélyen vagyok, sötét vagyok, ijesztő vagyok.
Ennyire, mint ez az oldal. Nem szép, nem vidám, de híven tükrözi, hogy mit éreztem akkor, amikor az alig egy hónapos Benedekről kiderült, hogy pylorus stenosis-a van, és meg kell műteni. Nehéz időszak volt, ráadásul a sebészorvosok állították, hogy 4 hetesen még nem lehet pylorusa, és nem akarták megműteni. Ment a huza-vona, Benikémben már semmi nem maradt meg, nem is szoptathattam, infúzió lógott a fejéből, egész nap sírt, néha-néha bóbiskolt egy rövidet. Rémálom volt! Megviselt.
Amikor megláttam Vinnie-nek ezt a papírját, egyből beugrott egy fotó, amit azon a napon készítettem, amikor bevittük a kórházba. És egyből rámtörtek az érzések, amiket mélyen eltemettem magamban. Terápiás oldal: nem szép, de segített feldolgozni egy sötét időszakot...
Bucket Full of Sunshine by Vinnie Pearce Design
Komment: A kis pylorus. Nekik csak ennyi voltál. Egy beteg gyerek a sok másik között. De nekem a szívem sajdult belé, ahányszor csak meghallottam ezt a nevet. Persze értem, távol kell maradniuk. De én nem tudtam, nem is akartam. Mert nekem a gyerek voltál, az egyetlenem, akinek láttam a szenvedését és nem tudtam rajta segíteni. Ők segítettek, és ezért tudtam nekik megbocsátani...
Bejegyezte:
Eszter(beszteri)
9 megjegyzés:
jajj csak ilyen oldalakat ne hozzál túl gyakran... bocsi, hogy ezt írom, de nagyon hatásos lett! Sírás kerülget engem is.. átérezni 100%ban nem tudhatom, de mi is voltunk Zsófival kórházban... a lényeg, hogy most már minden ok! :)
Bárcsak kikerülhetőek lennének az ilyen tapasztalatok.Jó hogy ilyen formában is sikerült feldolgoznod.
A fájdalom kifejezésének is megvan a helye még ha tényleg igyekszünk is az ilyen napokat messzire űzni.
Csodálom, ahogy ki tudod magadból adni a fájdalmat, mert művészi és gyógyító! Nagyon tetszik az oldal, kicsit fürkészni kellett, hogy mi is lehet a fotón, de annyira megható és átjön rajta az az érzelmi hangulatod, amit akkor érezhettél!:)
Amikor gyakorlatlanul kezdtem feltenni az SB-re az oldalaimat, egy idő után zavarba jöttem. A sok szépséges, virágos, ragyogó, sugárzó oldalak között egyszercsak megjelentek az én "nehéz" érzéseimet feldolgozó oldalak. Elgondolkoztam. Azután rájöttem és elfogadtam, nem vagyunk egyformák. DE: a digiscrap nem csak arról szól, hogy minél szebb virágokat illesztgetek körbe egy kép köré, hanem arról is, hogy kifejezze, feldolgozza a bennem lévő érzelmeket. Én erre "bevállalva" erre használom...
Ez az oldal számomra ahogy ránéztem, esztétikailag is gyönyörű. Ami a háttere, története az megrázó, de annál csodálatosabb, hogy ezt ilyen formában is, ilyen gyönyörűen feldolgozza valaki, arra nagyon kevesen képesek.
Eszti, szeretem minden oldalad és szeretem a benned lévő "EMBERT"!!!
teljes mértékben csatlakozom az előttem szólókhoz!Jó, hogy ilyen formában is fel tudod dolgozni a fájdalmat. Segít.
Igenis szép. A rózsaszín csak a sötét mellett tűnik fel. Puszillak.
én is tudnék mesélni, de végül az is heppiend lett, úgyhogy hagyjuk...bár én nem tudtam megbocsátani nekik
szívbemarkoló a történet és az oldal is!
very artistic, Ester!!
Ó, Eszter, de jó, hogy megoldódott! ... és az is, hogy így ki tudtad magadból alkotni a fájdalmat. Megkapó oldal, kifejező, mint az összes többi, amit készítesz.
Megjegyzés küldése