Fogas kérdések...

Igen, vannak ilyenek az ember életében. A legnehezebbek azok, amiket nem tud megválaszolni a gyermekének... Ilyenkor jól jön egy nagymama, aki esetleg még emlékszik a régi dolgokra, illetve jól jön egy hobbi, ami egyben lehetőség arra is, hogy megörökítsük gyermekünk életének legfőbb eseményeit...

Benikémnek kiesett az ötödik foga is, ez már a felső metsző, úgyhogy édes foghíjas mosolya lett tőle... Az ominózus kérdés pedig így hangzott: "Anya, neked is esett ki fogad a játszótérről hazafelé menet...?!"

Ezek után belátható, hogy a történet, és az előző fogak kisesének dokumentálása oldalt kívánt... Az oldal pedig el is készült a scrapbook.hu újabb kihívásának egyik inspirációjaként:

részletekért katt a képre

És az oldal:

::: credits :::

A feladat nem volt egyszerű: legalább 50%-ban csíkos hátteret kellett használni az oldal elkészítéséhez. Na, ez nekem nehezen megy: mintás hátteret nagyon-nagyon ritkán (szinte soha sem) használok. De kíváncsi voltam, hogy képes leszek-e ezzel alkotni. Képes voltam, és igazából szeretem a végeredményt. De nem fogok áttérni a mintás hátterekre továbbra sem... :)

Ha valakit érdekelnek a kommentek, bemásolom ide, mert az oldalon - ebben a méretben - nehezen olvashatók:

Két fotó pár óra eltéréssel. És közben az összekuszálódott két mozgó fogadból már csak egy maradt a szádban... Már napok óta vártuk, hogy megtörténjen, állandóan piszkáltad, mozgattad, és délutánra már tényleg szinte összekeveredett az első két fogad. Aztán elmentünk a játszótérre, és hazafelé jövet már annyira lógott a bal felső metszőfogad, hogy mondtam apának, inkább szedje ki a szádból. Nem is nagyon kellett erőltetni, jött magától.

Előtte apa már felkészített: mivel nagy fog, lehet, hogy vérezni fog, és olyan érzés lesz, mintha a konvektort nyalogatnád. Nem is ijedtél meg, amikor tényleg megérezted a vér ízét a szádban , csak ennyit mondtál: „Anya, én szeretem a vér ízét...!” Drága kis vámpírom...

Egész úton hazafelé azt kérdezgetted tőlünk, hogy nekünk is esett-e ki fogunk gyerekkorunkban, amikor épp a játszótérről mentünk haza. Nem elégedtél meg a válasszal, hogy nem emlékszünk rá, így apa kénytelen volt egy gyors eszmefuttatásra: „Hát, kicsim, a gyerekek sokat vannak játszótéren, és sok foguknak kell kiesni, úgyhogy lehet, hogy nekem is esett ki fogam a játszótérről hazafelé menet...”

Itthon aztán tovább faggattál engem is, és végül akkor nyugodtál meg, amikor ezt mondtam: „Kicsim, én sajnos nem emlékszem rá, hogy esett-e ki fogam a játszótérről hazafelé menet, de megígérem, hogy felírom, hogy neked esett ki, és ha a te gyereked egyszer felteszi neked ezt a kérdést, te már biztosan mondhatod neki, hogy igen, neked esett ki fogad a játszótérről hazafelé menet...”

*az első: itthon te szedted ki a szádból és nagyon büszke voltál magadra (hozzáteszem, én is, mert én nem mertem kiszedni) ** a második: a játszótéren, ezt már én szedtem ki, mert majdnem kiesett *** a harmadik: az óvodában, az udvaron (egy zsebkendőbe csomagolta be az óvónéni, és a nadrágod zsebébe tette) **** a negyedik: a kocsiban, evés közben, sikerült le is nyelned (nagyon megijedtél, hogy a fogtündér nem fog tudni róla, de aztán megnyugodtál, hogy mégis, mert megnézi az interneten) ***** az ötödik: a játszótérről hazafelé jövet apa szedte ki a szádból egy zsebkendővel

A kihíváshoz a KCS tagjai készítettek egy freebie-t is, nagyon jó kis csíkos papírokat tartalmaz. A kihívásban található linkről tudjátok letölteni őket.

paper freebie for registered users of scrapbook.hu



Kellemes hétvégét mindenkinek! ;)

Read more...

"THIS AND THAT" a TaylorMade + Sue Cumming Collaboration

És amit már beharangoztam korábban, végre megjelent Amanda és Sue új mega-wordart csomagja. Fantasztikus, imádom:

available here @Oscraps

Nagyon megirigyeltem Judit szárnyait mostanság, úgyhogy az első oldalamon szárnyakat növesztettünk... :D

Sketchbook Artistry by Sue Cummings 

Each and Every Day by Sue Cummings

This and That a Taylormade + Sue Cummings collaboration

A másik oldalam pedig a gyerekekről készült. Igazából egy fotó, csak kicsit belemostam a háttérbe:

This & That - a TaylorMade + Sue Cummings collaboration

paper - Composure Add-on by TaylorMade Designs, 
butterfly, stamp wordart - Sketchbook Artistry by Sue Cummings
brush green - 52 Inspirations 2010 Week 12 by Sue Cummings
butterfly - 52 Inspirations 2010 Week 40 by Sue Cummings

A komment:

Beni és Julcsika. A nagy és a kicsi. A mini pici, a max az nagy - énekli az Alma együttes, és nálunk tényleg így van. Beni az átlagosnál jóval magasabb, Julcsika jóval alacsonyabb. Tüneményesek együtt. Imádom elnézni őket hátulról, ahogy kézenfogva mennek. Vagy amikor összetalálkoznak a folyosón: Beni megsimogatja Julcsikát, Julcsi átöleli Beni derekát, állnak így pár másodpercig, majd mennek tovább a dolgukra..

Julcsi elég önfejű teremtés, soha nem azt csinálja, amit kellene, vagy én szeretnék, de a bátyót mindenben követi. Amit Beni csinál, az úgy van jól. Persze legfőképp akkor, ha valami csínytevésről van szó. Akkor nevet a legédesebben, ha Beni tesz vagy mond valami vicceset, ha ő jelen van, akkor minden rendben van. De ha Beni nincs ott, akkor nem találja a helyét.

Mostanában reggel őt is vinni kell az oviba, amikor Beni megy. És első alkalommal hatalmas sírást rendezett, hogy ő nem mehet be a terembe. És amikor ebéd után mondom, hogy menjünk öltözni, mert megyünk a bátyóért, felvidul az arca, és soha máskor nem olyan szófogadó és segítőkész, mint akkor...

Ez a mély kötődés már a pocakban is megmutatkozott. Akkor ficánkolt leginkább, amikor Beni odabújt a pocakhoz. Ha Beni az ölembe ült, Julcsika vidáman lubickolt. Beni meg már akkor is élvezte, hogy ő a kiválasztott. Születése után is képes volt órákig nézegetni Beni tevékenykedését. Nyugodt időszak volt az életünkben, amíg el nem indult... 

Persze ahogy nő, egyre inkább azt akarja csinálni, mint a bátyó. Ha Benire fürdőköpenyt adunk fürdés után, akkor rá is kell. Ha Benit a kilépőn törölgetem meg, akkor őt sem lehet feltenni a pelenkázóra. Ha Beni bilit használ, akkor róla is le kell venni a pelust, a bilijét le kell rakni a Benié mellé, és együtt trónolnak. Ráadásul még produktum is kerül a bilibe...

Jó érzés rájuk nézni, és látni, hogy mennyire szeretik egymást!

Read more...

OCTOBER SYMOPHONY by Rainbow

Megjelent Kata gyönyörű új készlete, gyönyörű színekkel, engem nagyon inspirál! :) Nézzétek csak:

available @Elemental Scraps

Az oldalam rendhagyó. Mind stílus, mind formátum tekintetében. Mindkettőnek oka van... :)

A stílussal már régóta szemezek, külföldi galériákban rengeteg ilyen oldalt megcsodáltam, és Szabi oldalai is mindig meghozzák a kedvem hozzá. De kipróbálni még nem mertem. Mostanában viszont "feszegetem a határaimat" (ahogy egy kedves megjegyzésben olvastam :D), szóval úgy gondoltam, itt az ideje belefogni... :)

A forma: A4-es. Merthogy mostanában nem hiszem, hogy lesz pénzem fotókönyvre. Viszont a képeslapok kapcsán megéreztem, hogy mennyire jó érzés a kezemben tartani azt, amit csináltam. És valljuk be, ezt a formátumot sokkal egyszerűbb tárolni kinyomtatott verzióban. Merthogy ki fogom nyomtatni, sőt, a fotót külön akarom majd rátenni, hogy még plasztikusabb legyen a hatás. Még nem volt időm, de hétvégén megcsinálom. Addig is mutatom a digi-verziót... :)

Read more...

Szökőkút

Egy oldal csak úgy, a hétvégi "kirándulásunkról"... :) Van egy csomó DesignerDigitals-os cuccom, amikkel még sosem csináltam oldalt, így most ezek kerültek sorra. És most kezdtem RAW-ban fotózni (most sikerült megtalálnom ugyanis, hogy hogyan kell beállítani a fotómasinát... :D), és élvezem ennek előnyeit. Ó, mennyi mindent lehetne tanulni még, ha az embernek kicsit több ideje lenne...

Find My Way by Anna Aspnes
ArtPlayPalette No. 2 by Anna Aspnes
Everyday Inspiration: Tag Wraps by Katie Petriet
AdInspiration 7-25-10 by Katie Petriet

Read more...

Az én kastélyom

Mörjike bejutott az LDD Apprentice döntőjébe. Egy teljes készletet készített, amit 2$-ért lehet megvásárolni. Nem hagyhattam ki. Nagyon kedvelem őt emberileg is, és az oldalait is nagyon szeretem. A készletei pedig ugyanolyan igényesek, mint az oldalai. Szóval eszembe sem jutott volna, hogy ne segítsem a készlet megvásárlásával. És ha már megvettem, akkor természetesen oldalt is készítettem belőle. :)

Nem nagyon volt ötletem, hogy miről is scrappeljek, és teljesen véletlenül rábukkantam egy 2007-es fotóra "az én kastélyomról". Itt már felújítva látható. És hogy miért áll ilyen közel a szívemhez? Nem másért, mint hogy itt laktam majdnem négy évig.

Sympathique by mörjike
available here @LDD

Szöveg van az oldalon bőven, és emiatt elég miniatűr, úgyhogy kimásolom: (kicsit össze-vissza lett, mint amilyenek az emlékeim - csak néztem a fotót, és írtam, ami eszembe jutott. Gondoltam rá, hogy átfogalmazom, de végül letettem róla, mert így tükrözi azt, amit érzek...)

A kastélyt 1728-ban építette Lónyay László, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay László alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart.

A XIX. század közepén a kastély lányágon öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén.

A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követően 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt.

A kastély felújítása 2007. augusztusában fejeződött be, azóta ad otthont a Bereg Múzeumnak.

***

Nem születtem nemesi családba, mégis elmondhatom magamról, hogy majd’ négy évig egy kastély volt az otthonom. A történetben semmi misztikus nincs: az államosítás után a kastély kollégiumként működött és az apám ott volt nevelőtanár. Így kaptunk egy szolgálati lakást: pontosabban két szobát egy konyhával, fürdőszobával. 

Amikor 2007-ben megmutattam a kastélyt Petiéknek, magam is meglepődtem, olyan kicsinek tűnt. Gyerekként hatalmas volt és félelmetes. A tágas, hideg folyosók, emlékszem, mennyire féltem mindig kimenni a wc-re, ami a folyosón volt...

Ha esett az eső, a szoba fala kb. 1 méter magasan vizes volt. 

Ami leginkább megmaradt az emlékeimben, az a park volt. Elől a fák között talán még padok is voltak, milyen furcsa, ebben már nem vagyok biztos. Csak emlék-töredékeim vannak róla: egy kis kupac homok, ahol Flóra homokozik. Békákat keresünk a parkban. Bújócskázunk.

És ott volt a hátsó park. Nem volt ilyen rendezett, és vastagtörzsű, öreg fák lakták. Izgalmas volt, gyönyörű, titokzatos. Ott kóstoltam bele először a cigarettába. Még nem voltam 10 éves, és az egyik kollégista adott egy slukkot. Nem szerettem meg, talán ez az élmény is hozzájárult, hogy később sem szoktam rá soha a dohányzásra (leszámítva azt a pár szálat gimis-lázadó éveimben...).

Emlékszem, hogy vártam a vasárnapokat, amikor mindenki visszajött a kollégiumba, és hozták a finom süteményeket. Ha arra jártam, engem is meg-megkínáltak.

Emélkszem Gyurikára, a papagájomra, akivel végül egy darázs végzett. Emlékszem, amikor a hátsó parkban fogócskáztunk, és Norka barátnőm beleesett a csalánba. Emlékszem a szoba hűvösére. Emlékszem, milyen rosszul éreztem magam, amikor anyu azt mondta, hogy addig nem jöhetek ki a szobából, amíg meg nem tanulom a szorzótáblát. Emlékszem, hogy Flórának karácsonyi verseket tanítok be a „másik” szobában. Emlékszem a beépített szekrényekre, ahol anyu a dolgozatokat tartotta. Egyszer ki is javítottam neki egy egész adagot. (Mindenki egyest kapott... Felnőttként már nem voltam ilyen szigorú a diákokkal...)

Másnak csak egy régi épület, egy múzeum, de nekem a gyerekkorom egy darabja. A falakban benne van az én történetem is. De erről nem mesél semmi. Csak az emlékeim. Amik egyre tolulnak fel bennem, ahogy nézem a fényképet. Érzések, történetek, szagok... Ha egy-egy épület mesélni tudna...

Read more...

Motor-mánia

Régen nagyon sok oldalt készítettem kihívásokra. Mostanában, hogy ilyen sok ct-t bevállaltam, főleg ilyen jellegű oldalak készültek. De ahogy egy-egy nyereménykészletemből készítettem mostanság oldalt, rájöttem, hogy mennyire élvezem azt is, amikor szabadon alkothatok. (A valósághoz azért hozzátartozik az is, hogy engem a ct-k nagyon inspirálnak, szóval egyáltalán nem panaszkodásnak szántam az előző mondatokat, inkább csak ténymegállapítás volt.)

Mesélős oldalt is rég készítettem, pedig lenne mit mesélnem a gyerkőcöknek is, mert mindig történik velünk valami.

Aztán az oscraps-on bóklászgattam, és megláttam az áprilisi Web Inspiration Challenge-et, és nem tudtam neki ellenállni. Erre a kihívásra és hiánypótlásként készült ez a dupla-oldal, Julcsikánk első motorjáról. :)

Megmutatom azért az inspirációt is. Nekem annyira megtetszett, hogy szinte nem is változtattam rajta semmit, mintegy template-ként használtam:

És ez lett belőle:


52 Inspirations 2009. - Week No. 40 by Sue Cummings

fotó-manipuliáció: Cherry cream by myfourhensphotography

Komment: A járművek iránti vonzalmad hamar megmutatkozott. Még járni sem tudtál, de már szélsebesen száguldoztál a lakásban Beni kiskocsijával, amit még az első születésnapjára kapott. A kormány kezelését még nem sikerült elsajátítanod, de sajátos technikával, ugrálás közben a kocsi orrát megemelve, arra mentél, amerre csak akartál. Mindenen és mindenkin keresztül. Akkor kaptad Apától ezt a nevet. 

Tanka-Ranka, Tank Aranka... Jól jellemez téged, nem ismersz lehetetlent, ha valamit a fejedbe veszel. 

Eljött a tavasz, és egyre gyakrabban jártunk játszótérre. És egyszer csak ráakadtál egy elhagyatott motorra. Rögtön felkapaszkodtál, és már róttad is a köröket, egy hasonló korú kislánnyal. Ekkor határoztuk el apával, hogy megkapod az első motorodat...

fotó-manipuláció: Mulletgod's Action - Grungy

Komment: Az akaratod hatalmas kitartással párosul. Első alkalommal, amikor elmentünk motorozni, egy órán át róttad az utakat, fáradhatatlanul. Este persze hamar el is nyomott az álom... 

Azóta is, ha motorra szállsz, nehéz meggyőzni a befejezésről. Amikor ezek a fotók készültek, akkor is alig bírtál már hazajönni, de ahogy le akartunk szedni a motorról, hogy betegyünk a babakocsiba, rögtön éktelen ordítással adtad tudtunkra, hogy te másképp gondolod. Útközben meg-megálltál, szopiztad kicsit az ujjad, erőt gyűjtöttél, majd mentél is tovább...

Read more...

2/52

Kissé lemaradva, de végül elkészültem a második hetünk krónikájával. A komment - szokásomhoz híven - megint nem sikerült kurtára... :) És köszi (szr)Judit, hogy olyan szorgalmasan dokumentálod a heteiteket, ez mindig eszembe juttatja, hogy nekem sem szabad elhanyagolnom! :)

Journal Your Month by Gabs Art

A komment: Hétfőn reggel, ahogy a fiúk elindultak az oviba, Peti azzal hívott fel, hogy feltörték a kocsit. Szerencsére semmit nem vittek el belőle, és a biztosító ráadásul fizet. Szerencseszériánk folytatódott tovább, mert délután Peti elvitte sétáltatni a gyerekeket, és amikor hazaértek, vette észre, hogy a kulcsot kívülről benne felejtette a lépcsőház ajtóban: és csodák csodájára ott is volt...
Kedden vitte a kocsit a szervizbe, így viszonylag későn ért haza. A napunk amúgy is a várakozás jegyében telt: Julcsika elég nyűgös volt (fogacska, tanul járni), és ilyenkor nehezen viseli a fiúk nélküli létet. Szerencsére délután már Beni is itthon volt, de azért fellélegeztem, amikor apa hazaért végre.
Szerdán nagyon nagy öröm ért: Beni először mesélte azt, hogy az udvaron nem egyedül játszott, hanem Dodóval motorozott! Ez nagy szó nálunk, mert nagyon nehezen oldódik fel! (”Először őriztem a vonatot, de aztán úgy gondoltam, hogy sokkal érdekesebb Dodóval motoros fogócskát játszani, anya. Ez jó ötlet volt?!” - mesélte lelkendezve.)Julcsánk pedig ismét bebizonyította, hogy igazi nő! És egy nő adjon magára minden körülmények között. Vagy legalább adasson magára cipőt. Ja, hogy ez két számmal nagyobb, mint a méretem...?! Kit érdekel?! Jól áll! És tudjuk, hogy a szépségért meg kell szenvedni... 
Aztán eljött a csütörtök, és hiába húztam fel az órát, rendesen elaludtunk. Mivel Beninek folyt az orra, és köhögni kezdett, úgy döntöttünk, hogy őt nem visszük oviba. Aztán sajnos kiderült, hogy ez igazán jó döntés volt, mert napközben sem lett jobban, sőt.
A péntekünk igazán jól telt. Abból látszott leginkább, hogy Benikénk lelkivilága végre helyrerázódott nagyjából, hogy gyönyörűen játszott egyedül a kisszobában. Mert Julcsika elég nyűgöske volt, így sokat kellett vele foglalkozni. Julcsika születése előtt már sokszor volt ilyen, de azóta szinte folyamatosan egy légtérben kell lenni vele, még akkor is, ha az ember nem vele játszik. És egyre inkább látszik, hogy megszokja ezt az „új” helyzetet. Ha nem is együtt játszanak (bár az is egyre többször van, hogy igen), de legalább egymás mellett már jól elvannak. Benit sem zavarja már, ha belenyúl a játékába. Annyira jó látni őket! Julcsika meg persze istenként bámul Benire, a nagy és okos bátyóra...!
Hétvégén aztán teljessé vált az idill, apával kiegészülve minden szép volt és jó! Szombaton a fiúk tortát sütöttek, és elmentünk egy nagy közös játszóterezésre is. Julcsika is csúszdázott, imádta. Beni is nagyon jókedvű volt. Vasárnap itthon voltunk, és annyira jól esett egy kis pihenés! Este pedig Benikénk „sétálgatott” Julcsával, na persze kis atyai segítséggel... :)

Read more...

Adélka szülinapja

DDD Collab October - Make a Wish
fonts: Baby Kruffy, Rough_Typewriter

Még mindig Adélka születésnapi partijának feldolgozása, de most már kommenttel együtt. Sajnos a fényképezőgépem kezd tönkremenni, és egyre rosszabb felvételeket tudok csinálni (ezeket a képeket amúgy nem én csináltam, hanem a férjem és a sógornőm, mivel mi Julcsikával nem tudtunk elmenni.) Még talán a délelőtti kirándulásból is össze tudok hozni egy oldalt, csak eléggé életlenek a képek... De hát ez az igazi kihívás... :D

Read more...

Repülőgép Emlékpark

Rucola Design First Choice
fonts: Baby Kruffy, Rough_Typewriter

Kovaxka első készlete annyira megtetszett, hogy amikor olvastam Osli blogján, hogy már megvásárolható, rögtön meg is vettem. Túl sokat nem is vártam vele, hogy elkészítsem az első oldalamat... :) (Hiába, a türelem nem erősségem. És ha az ember lánya nem kap rendesen levegőt, és csak 3,5 órát hagyja aludni a mamát, majd csak az ölében hajlandó tovább szunyókálni, akkor ideje is van alkotni...)
Szóval megint repülőgép emlékpark, merthogy októberben is elmentünk. Julcsika most már sokkal jobban élvezte, mint először, ami persze nem csoda, hisz amikor először voltunk, még csak 4 hónapos volt. Mindent akart csinálni, amit Beni csinált, és ennek elég erőteljesen hangot is adott (szerintem hangosabb volt, mint a közelben fel-le szálló repülők...)

Read more...

Thassos

lynng-summersplash mini-kit

Ezt a készletet már nagyon régen töltöttem le, és azóta készülök vele képet csinálni, mert nagyon-nagyon tetszik. (Mondtam már, hogy imádom a sárgát...?! :O) És mi illene ehhez jobban, mint egy tengerparti kép.
A fotó az első közös nyaralásunkon készült, 2004. szeptemberében. Hatalmas élmény volt, akkor láttam először a tengert! Thassos egy kicsi sziget, mi a nyugalom miatt mentünk oda. Az egy hét alatt többször körbejártuk a szigetet, megnéztünk minden szép helyet. Ha valaki bulizni vágyik, nem ajánlom, de ha egy kis visszavonulás a cél, akkor irány oda, megéri! Azóta is, ha rossz passzban vagyok valami miatt, és fel akarok kicsit töltődni, akkor előveszem a fényképeinket, és egyből jobb kedvre derülök. Ezért (is) illettek nekem ezek a vidám, harsány színek ehhez a fotóhoz.

Read more...

Repülőgép Emlékpark

Lilas Sunny Day
fonts: Lancastershire, Walt Disney Script, Calibri

A B4S-en Kitty Chen volt a múltkori "meghívott" vendég. Csodás oldalai vannak, tele vannak vidámsággal, energiával, nagyon megfogtak. (Itt a DST galériája.) Az interjúhoz természetesen kihívás is kapcsolódik. Úgyhogy böngészgettem a galériát, de nem tudtam választani közülük. Viszont megihletett. És ráadásul beleszerettem ebbe a készletbe (amiről szintén a B4S-en olvastam, köszi, lányok!), és ez született belőle. Remélem, tetszik!

Read more...

Júlia születése - update

A. B. Designs - Chocolate and Berry

Módosítottam az eredeti képet, valahogy úgy érzem most, hogy a kevesebb több. De kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy szerintetek melyik a jobb. Ha van egy kis időd, kérlek hagyj egy kommentet! Előre is köszönöm!

Read more...

Júlia születése

A. B. Designs - Chocolate and Berry

Képzeljétek, nyertem! Az A. B. Designs blogján megjegyzést kellett hagyni, és három szerencsés megnyerte az alábbi gyönyörű készletet!

Annyira örültem neki, hogy tegnap éjjel-hajnalban el is készítettem vele az oldalamat... :) Kicsit más stílus, mint amiket mostanában csináltam, de úgy éreztem, hogy ez a készlet ezt kívánja meg.
Az oldal Julcsánk születéséről szól. Eredetileg november 28-ra voltam vele kiírva, majd a doki a szülés előtt két héttel módosította az időpontot, december 4-re. December 1-jén be kellett feküdnöm a kórházba, mert magas lett a vérnyomásom. Mivel nem történt semmi (teljesen zárt volt a méhszáj, Julcsánk magasan volt, és semmi nem mutatott arra, hogy a kisasszony készülődne megszületni, az indítás mellett döntöttek. És mivel már volt egy császárom, végül ez is az lett (mint kiderült, valószínűleg mindenképp ez lett volna a vége, mert az ő nyakára is rá volt tekeredve a köldökzsinór, és így rövid lett volna).
Sajnos Beni és Peti közben összeszedtek valami vírust, így nem tudott ott lenni. De szerencsére a legjobb barátja volt az aneszteziológusom, így tényleg az első pillanattól kezdve minden dokumentálva volt... :)
És Julcsánk már akkor öntudatos kiscsaj volt! Ordított, ahogy a torkán kifért, de ahogy odatették a fejemhez, és meghallotta a hangomat, kinyitotta a szemét, és csendben figyelt. Fantasztikus élmény volt! (Ha esetleg részletesebben érdekel a kiscsaj születésének története, itt elolvashatod.)

Read more...

Hétvége Mamalilánál II.

template: Simply Sarah
cuccioladesigns_A_smile_sweet_as_Spring

És íme, a második oldal a hétvégénkről. Nagy szalonnasütő partit rendeztünk (nesze neked diéta...!). Julcsánkat közben elnyomta az álom, de Benikénk nagyon jól szórakozott. Leginkább a szalonnakrokodillal ökörködött, de szenzációs volt! Imádom, amikor ilyen vidám! :)

Read more...

Hétvége Mamalilánál I.

4SBD_momsdayfreebie09
Baoscrap Template ASD 17-18

Hétvégén meglátogattunk anyukámat. És ugye a fogadalmam, hogy oldalt készítek az életünkről... :) Próbálom tartani magam hozzá. Még jön egy következő is.

Read more...

Pocsolyázás

Kubivet déšt
template: Baoscrap

Egy új "emlékmegőrző" oldal: még augusztusban pocsolyázott egyet Benike legjobb barátjával, Andorkával.

Read more...

Piknik

cuccioladesigns_A_smile_sweet_as_Spring
cucciola_designs_The_nature_of_nature
Papier {Pieces} VeryVinedAlphaCP

Hétvégén megint voltunk a csúszdás játszótéren a Széchenyi-hegyen. Mivel megfogadtam, hogy mostantól minden családi programról készítek egy oldalt (talán még fotókönyv is lesz belőle...?!), így eleget tettem ennek a kötelességemnek...

Read more...

Kavicsozás - Szentendre

Bel Vidotti Scraps - Go ahead and dream
amelie_thefrenchfrogpart4
thaliris_earlyforautumn_partie3
cucciola_designs_Challenge
fontok: Broadway és Arial

A scrapbook.hu-n a lányok beültették a fülembe a bogarat a fotókönyvvel... (Itt is szeretném mindenkinek megköszönni a kedves hozzászólásokat, annyira, de annyira örülök neki mindig!) Még nem határoztam el teljesen magam, de mindenesetre a hétvégi szentendrei kirándulásunk képeit is ebben a stílusban dolgoztam fel. Ha fotókönyv nem is lesz belőle, arra mindenképp jó lesz, hogy az egyik régebbi blogomba feltegyem őket. (Ezt még Beni születése után indítottam, hogy a rokonok, ismerősök nyomon tudják követni Beni fejlődését. De amióta elkezdtem foglalkozni a scrapbook-kal, azóta szinte nem is töltöttem fel oda képet.)

Read more...

Séta a természetben

DDD Designer Collabs - The Nature is Nature
fontok: Broadway és Arial

Ismét nyaralás, és ismét "katalógus-stílus". Ehhez a sok képhez nekem ez illik. :) (Vagy csak ez az egyszerűbb, nem tudom, mindenesetre nekem most nagyon tetszik...) Kicsit több kiegészítővel, mint az előző oldalnál, de azért még mindig nem vittem túlzásba. :)

Read more...

Pancsolás

Bel Vidotti Scraps - Go ahead and dream
Cvisions_aqua_freesample
ecset: easyelements Bubble brushes
fontok: Broadway és Arial

Mostanában szinte nem is készítettem élmény-megörökítő oldalakat, pedig alapvetően ezért kezdtem el foglalkozni a scrapbook-kal. Úgyhogy ismét nekiláttam, visszafelé haladva: az első közös családi nyaralásunkat (na jó, csak egy hosszú hétvége volt, de akkor is...) kezdtem el feldolgozni. Sabee-nál olvastam a múltkor, hogy egy újság alapján készítette az elrendezését, és ez megmozgatta az én fantáziámat is. És találtam is egy hirdetést, ami nagyon megtetszett, ez alapján készült a jobb oldali elrendezés. A másikat már én tettem hozzá. Ezt az oldalt nem akartam túlcifrázni - azt hiszem, ehhez hozzájárultak (rainbow)Kata nyaralási oldalai is -, hiszen itt maguk a képek és a történet a lényegesek, így a tőlem szokásos fotó-piszkálgatások elmaradtak. ;)

Read more...