2/52

Kissé lemaradva, de végül elkészültem a második hetünk krónikájával. A komment - szokásomhoz híven - megint nem sikerült kurtára... :) És köszi (szr)Judit, hogy olyan szorgalmasan dokumentálod a heteiteket, ez mindig eszembe juttatja, hogy nekem sem szabad elhanyagolnom! :)

Journal Your Month by Gabs Art

A komment: Hétfőn reggel, ahogy a fiúk elindultak az oviba, Peti azzal hívott fel, hogy feltörték a kocsit. Szerencsére semmit nem vittek el belőle, és a biztosító ráadásul fizet. Szerencseszériánk folytatódott tovább, mert délután Peti elvitte sétáltatni a gyerekeket, és amikor hazaértek, vette észre, hogy a kulcsot kívülről benne felejtette a lépcsőház ajtóban: és csodák csodájára ott is volt...
Kedden vitte a kocsit a szervizbe, így viszonylag későn ért haza. A napunk amúgy is a várakozás jegyében telt: Julcsika elég nyűgös volt (fogacska, tanul járni), és ilyenkor nehezen viseli a fiúk nélküli létet. Szerencsére délután már Beni is itthon volt, de azért fellélegeztem, amikor apa hazaért végre.
Szerdán nagyon nagy öröm ért: Beni először mesélte azt, hogy az udvaron nem egyedül játszott, hanem Dodóval motorozott! Ez nagy szó nálunk, mert nagyon nehezen oldódik fel! (”Először őriztem a vonatot, de aztán úgy gondoltam, hogy sokkal érdekesebb Dodóval motoros fogócskát játszani, anya. Ez jó ötlet volt?!” - mesélte lelkendezve.)Julcsánk pedig ismét bebizonyította, hogy igazi nő! És egy nő adjon magára minden körülmények között. Vagy legalább adasson magára cipőt. Ja, hogy ez két számmal nagyobb, mint a méretem...?! Kit érdekel?! Jól áll! És tudjuk, hogy a szépségért meg kell szenvedni... 
Aztán eljött a csütörtök, és hiába húztam fel az órát, rendesen elaludtunk. Mivel Beninek folyt az orra, és köhögni kezdett, úgy döntöttünk, hogy őt nem visszük oviba. Aztán sajnos kiderült, hogy ez igazán jó döntés volt, mert napközben sem lett jobban, sőt.
A péntekünk igazán jól telt. Abból látszott leginkább, hogy Benikénk lelkivilága végre helyrerázódott nagyjából, hogy gyönyörűen játszott egyedül a kisszobában. Mert Julcsika elég nyűgöske volt, így sokat kellett vele foglalkozni. Julcsika születése előtt már sokszor volt ilyen, de azóta szinte folyamatosan egy légtérben kell lenni vele, még akkor is, ha az ember nem vele játszik. És egyre inkább látszik, hogy megszokja ezt az „új” helyzetet. Ha nem is együtt játszanak (bár az is egyre többször van, hogy igen), de legalább egymás mellett már jól elvannak. Benit sem zavarja már, ha belenyúl a játékába. Annyira jó látni őket! Julcsika meg persze istenként bámul Benire, a nagy és okos bátyóra...!
Hétvégén aztán teljessé vált az idill, apával kiegészülve minden szép volt és jó! Szombaton a fiúk tortát sütöttek, és elmentünk egy nagy közös játszóterezésre is. Julcsika is csúszdázott, imádta. Beni is nagyon jókedvű volt. Vasárnap itthon voltunk, és annyira jól esett egy kis pihenés! Este pedig Benikénk „sétálgatott” Julcsával, na persze kis atyai segítséggel... :)