Az Art Journaling úgy látszik fertőz... :) Timi új készlete is ennek a jegyében készült:
Latyi számunkra ismert élete egy kapualjban kezdődött. Egy kopott zsákból árulták, és Flóra csak azt akarta elérni, hogy kicsit kedvesebben bánjanak vele. De pár perccel később már fizette is ki érte a pénzt, és ezzel kezdetét vette közös életük. Első felvonásként egy pécsi albérletben élte a jólnevelt, szófogadó kutyák életét.
Majd egy országot átszelő nagy utázást követően Vásárosnaményba került. Anyuhoz kerülésekor Marcival, a gyönyörű vörös macskával osztotta meg a házi kedvenc szerepét, de nemsoká egyedül maradt. A jólneveltséget és szófogadóságot hamar sikerült levetkőznie, és egyértelműen ő lett az úr a háznál. Szomorú szemeivel, pajkosságával persze sokmindenkit meghódított, a szomszéd néni ebédjének legjobb falatai is az ő tálkájában kötöttek ki. És ő nagyon élvezte az elkényeztett kedvenc szerepét.
A gyerekek születésével hódolóinak száma tovább emelkedett, bár Julcsika túláradó szeretetét és figyelmességét néha „hirtelen jött elfoglaltságokkal” hárította el.
Az évek teltek-múltak, és bár egyre több ősz szál lepte el bundáját, ugyanolyan játékos, kajla, imádnivaló kutya maradt, mint kölyökkorában volt.
Aztán eljött az idő, amikor anyunak költöznie kellett, és neki új helyet kellett találni. Szerencsére sikerült, bár ez újabb hosszú utazással járt: Latyi jelenleg Székesfehérváron éli tovább életét. Öregkorát Sárival, a fiatal németjuhász kutyával osztja meg.
És hogy ez a végső állomás-e? Ki tudja? Az élet útjai kifürkészhetetlenek...
Sue vendég dizájner a Scrapinsider-en. Ezt a készletet készítette erre az alkalomra:
WHITE GROUND BY VAL C. DESGINS
Val a Black Ground után elkészítette a White Ground-ot, ami legalább annyira jó, mint az előző volt. Gyönyörű világos hátterek, vibráló színek jellemzik. Mutatom is:
Drága kis boszorkám gyönyörű teremtés. Hogy elfogult vagyok...? Igen, mint minden anya. De az is tény, hogy mindenkit elvarázsol. Akár hajnal kettőkor a nem túl vidáman ébredt ügyeletes orvorst is. Aki öt perc együt töltött idő után mejegyzi, hogy “milyen jó fej...!”, majd mosolyogva folytatja tovább a vizsgálatot.
Boszikánk maga az ÉLET, így csupa nagy betűvel. Amúgy egy törékeny kis emberke, de a legnagyobb betegség közepett is, ha már icipicit jobban van, sugárzik belőle az élet. Ahogy huncutul töri a fejét a következő csínytevésen, ahogy rámosolyog az emberre, és még ahogy hisztizik, az is imádnivaló.
Pedig hiszti aztán van bőven. Kisasszonykánk egy igazi kis hisztérika... Ilyenkor persze sokszor nekem is elszáll az agyam, de ha elég nyugodt vagyok, bevallom, mókás az előadás. Mert hogy ezek előadások, nem is kétséges: jól átgondolt, remekül megkoreografált mesterművek. Ahogy elhelyezkedik a földön, ügyelve, hogy nehogy beüsse a kis kobakját, majd amikor már minden készen áll, jöhet a hangos sírás. Imádnivaló.
Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az utóbbi időben már sokat szelídült. Nem mondom, hogy kezesbárány lett, ő nem is lesz soha az, nem az a típus. De a kis olaszos temperamentumához képest, amit ki tudja, honnan örökölt, igazán visszafogott úrihölggyé kezdi kinőni magát.
De azért ha mérges, azt messziről látni a tekintetén. Olyan kifejezően és áthatóan tud nézni, hogy ez aztán hatásosabb bármilyen hisztinél.
Gyönyörű kis boszorkám, maradj meg ilyen kis élettel teli, tűzrőlpattant menyecskének. És legyen boldog életed!
Dido - Feel the Line template
Zalinka and Dallien - Sweet magnolia
© Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009
Back to TOP
