Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

Az én kastélyom

>> 2010. május 27., csütörtök

Mörjike bejutott az LDD Apprentice döntőjébe. Egy teljes készletet készített, amit 2$-ért lehet megvásárolni. Nem hagyhattam ki. Nagyon kedvelem őt emberileg is, és az oldalait is nagyon szeretem. A készletei pedig ugyanolyan igényesek, mint az oldalai. Szóval eszembe sem jutott volna, hogy ne segítsem a készlet megvásárlásával. És ha már megvettem, akkor természetesen oldalt is készítettem belőle. :)

Nem nagyon volt ötletem, hogy miről is scrappeljek, és teljesen véletlenül rábukkantam egy 2007-es fotóra "az én kastélyomról". Itt már felújítva látható. És hogy miért áll ilyen közel a szívemhez? Nem másért, mint hogy itt laktam majdnem négy évig.


Sympathique by mörjike
available here @LDD

Szöveg van az oldalon bőven, és emiatt elég miniatűr, úgyhogy kimásolom: (kicsit össze-vissza lett, mint amilyenek az emlékeim - csak néztem a fotót, és írtam, ami eszembe jutott. Gondoltam rá, hogy átfogalmazom, de végül letettem róla, mert így tükrözi azt, amit érzek...)

A kastélyt 1728-ban építette Lónyay László, jelenlegi barokk formáját fia, ifj. Lónyay László alakította ki, amikor az épületet két sarokszobával és árkádos tornáccal kitoldatta. A hátsó két sarokszobát a 18. század utolsó harmadában építették hozzá. Ekkor épült a gazdasági épületek egy része is, amelyek a XIX. század végére körülhatárolták a kastélyudvart.
A XIX. század közepén a kastély lányágon öröklődött. Tomcsányi Vilmos Pál felesége, Vladár Erzsébet révén.
A Tomcsányi család az államosításig használta a kastélyt. Ezután a katonai kiegészítő parancsnokság tanyázott benne, majd 1954-től középiskolai kollégium működött a kastélyban 1986-ig, az új kollégium megépültéig. Ezt követően 2005-ig az épület felújításra, funkcióra várt.
A kastély felújítása 2007. augusztusában fejeződött be, azóta ad otthont a Bereg Múzeumnak.

***

Nem születtem nemesi családba, mégis elmondhatom magamról, hogy majd’ négy évig egy kastély volt az otthonom. A történetben semmi misztikus nincs: az államosítás után a kastély kollégiumként működött és az apám ott volt nevelőtanár. Így kaptunk egy szolgálati lakást: pontosabban két szobát egy konyhával, fürdőszobával. 
Amikor 2007-ben megmutattam a kastélyt Petiéknek, magam is meglepődtem, olyan kicsinek tűnt. Gyerekként hatalmas volt és félelmetes. A tágas, hideg folyosók, emlékszem, mennyire féltem mindig kimenni a wc-re, ami a folyosón volt...
Ha esett az eső, a szoba fala kb. 1 méter magasan vizes volt. 
Ami leginkább megmaradt az emlékeimben, az a park volt. Elől a fák között talán még padok is voltak, milyen furcsa, ebben már nem vagyok biztos. Csak emlék-töredékeim vannak róla: egy kis kupac homok, ahol Flóra homokozik. Békákat keresünk a parkban. Bújócskázunk.
És ott volt a hátsó park. Nem volt ilyen rendezett, és vastagtörzsű, öreg fák lakták. Izgalmas volt, gyönyörű, titokzatos. Ott kóstoltam bele először a cigarettába. Még nem voltam 10 éves, és az egyik kollégista adott egy slukkot. Nem szerettem meg, talán ez az élmény is hozzájárult, hogy később sem szoktam rá soha a dohányzásra (leszámítva azt a pár szálat gimis-lázadó éveimben...).
Emlékszem, hogy vártam a vasárnapokat, amikor mindenki visszajött a kollégiumba, és hozták a finom süteményeket. Ha arra jártam, engem is meg-megkínáltak.
Emélkszem Gyurikára, a papagájomra, akivel végül egy darázs végzett. Emlékszem, amikor a hátsó parkban fogócskáztunk, és Norka barátnőm beleesett a csalánba. Emlékszem a szoba hűvösére. Emlékszem, milyen rosszul éreztem magam, amikor anyu azt mondta, hogy addig nem jöhetek ki a szobából, amíg meg nem tanulom a szorzótáblát. Emlékszem, hogy Flórának karácsonyi verseket tanítok be a „másik” szobában. Emlékszem a beépített szekrényekre, ahol anyu a dolgozatokat tartotta. Egyszer ki is javítottam neki egy egész adagot. (Mindenki egyest kapott... Felnőttként már nem voltam ilyen szigorú a diákokkal...)
Másnak csak egy régi épület, egy múzeum, de nekem a gyerekkorom egy darabja. A falakban benne van az én történetem is. De erről nem mesél semmi. Csak az emlékeim. Amik egyre tolulnak fel bennem, ahogy nézem a fényképet. Érzések, történetek, szagok... Ha egy-egy épület mesélni tudna...

Posted by Picasa

14 megjegyzés:

Kata 2010. május 27. 23:34  

Csodaszép oldal! Nagyon jó volt olvasni a visszaemlékezésedet erre az érdekes időszakra. Szerintem az otthon nagyon fontos része az életünknek, milyen jó, hogy megörökítetted. És ahogy olvastam nekem is jöttek elő az emlékeim egy másik helyről. Úgyhogy újabb sorral bővült a listám :)

Juma 2010. május 27. 23:34  

Már nekem is tetszik ez a kastély:-)Hiszem, hogy minden régi épületben akadnak olyan emberek, akik megállnak egy pillanatra és megkérdezik magukban, hogy vajjon milyen titkokat őrizhetnek a falak.
Most egy kicsit többet tudok a kastélyodról:-)))

szrjudit 2010. május 28. 0:47  

Ó Eszti, a soraidat de jó olvasni!!!

Kovaxka 2010. május 28. 0:58  

Esztikém, neked írnod kéne! És hidd el, nekem van szemem hozzá. Persze akkor kevesebb időd lenne scrapbookozni, ami nagy vétek lenne! :)

Dorka 2010. május 28. 7:33  

Csodálatos oldal Eszti! Olyan jó volt olvasni a soraidat (szerintem is írnod kéne!!!!!). Tudod nekem a nagymamám lakása volt ilyen, gyermekként mindig azt hittem, hogy óriási, felnőttként pedig egyre kisebb lett...

Mörjike 2010. május 28. 8:24  

Eszti, te mindig tudsz meglepetéseket okozni. :) Micsoda gyerekkor. Fantasztikus a komment csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz.
Köszönöm szépen az oldalt, szép lett és azt is amit bevezetőként írtál :)

eagleszem 2010. május 28. 9:18  

Csodaszép emlékeket őrzöl! Nagyon jó volt olvasni őket! Az ember szinte látja maga előtt, ahogy játszadoztok a tesóddal a parkban. Gyönyörű gyerekkorod lehetett! :)

Budaházi Brigitta 2010. május 28. 9:37  

Nagyon megható és valóban mesélős oldal (ahogy a bejegyzés címkéje is mutatja). Tetszik a beszteris stílusban oldalbafoglalt és elmesélt történet. Szép az egész. És irigyellek ezért a szép emlékért is. Mostanában úgy irigyellek. :D <3

altalena 2010. május 28. 11:02  

Teljesen megkönnyeztem! ÉN is felfedeztem már az írói vénádat, a történeteket úgy tudod elmesélni, hogy teljesen odaszegezel az oldalhoz!
Nagyon tetszik ahogy Mörjike készletét használtad, jó választás volt ez a kastély történet leírása:)

Florci 2010. május 28. 14:04  

óóóóóóóóóóóó. nem találok szavakat. Pedig a szavak roppant fontosak nekem. Ezek is. Köszönöm!

Sabee 2010. május 28. 14:25  

nehezen találok szavakat. Csodás lehetett ilyen falak között felnőni. És az oldal amit erről az emlékről készítettél lenyűgöző!! Igaza van Kovaxkának, nagyon szépen írsz :) köszönöm, hogy olvashattam :)

Osli 2010. május 28. 15:13  

Nagyon szép történet! egészen meghatott, a zsigereimbe hatolt, megborzongatott. Köszönöm az élményt!
De a történet csak a képpel (az oldallal) lehet teljes!

DAnett 2010. május 28. 19:48  

...mint mindig oda vagyok a kommentjeidért. Igen én is csak osztozni tudok a többeik véleményében, hogy írnod kéne Eszter! Annyira jól tudod megfogalmazni az érzéseidet, az emlékeidet, hogy öröm olvasni! Én biztos vevő lennék a könyedre :D.

Az oldal is csodaszép lett! Köszönöm, hogy megosztottál ismét velünk egy darabot az életedből, és egy igazán különleges darabkát! :)

Lululu 2010. június 1. 14:14  

Kicsit el vagyok maradva a kommenteléssel, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Fantasztikus az egész!

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP