Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

New releases by Dido Designs

>> 2010. augusztus 26., csütörtök

Didó újabb csodás dolgokat alkotott. Mutatom is őket:






AVAILABLE HERE @A5D

A sablonkészlettel még nem érkeztem oldalt készíteni, de mutatom a keretekkel készült oldalamat. Eléggé szentimentálisra sikeredett, imádott nagyapámról készítettem... :)


Torn photo frames and Stitched Frames Vol. 1 by Dido Designs
One Click - collab by Dido Designs and Therese Rydström
Hands Across The Gulf - charity collab
Take Me Home add on by Amy Hutchinson
Fruit Cocktail Add On by Amy Hutchinson
Amora by Jopke D.


És a komment:
Büszke ember volt, egy igazi józan parasztember. És imádott engem. Én is őt. Nagyon erős kötelék volt köztünk, születésem óta. Szigorú elvei voltak, de bármit elnézett nekem. Ha náluk voltam, rólam szólt minden.
Emlékszem, gimnazista voltam, egy téli este sötétben mentem haza az iskolából. Egy öreg bácsi ment előttem, és én figyelmetlenül továbbsiettem. De ahogy hazaértem, pár perc múlva csengettek. Én mentem a kapuhoz, és nagyon megrémültem, amikor megláttam, hogy ő áll ott. Jéghideg kéz markolt a szívembe, azt hiszem, akkor szembesültem először vele, hogy elveszíthetem, hogy el fogom veszíteni. 
Aztán még velünk volt pár évig, és sok-sok szép dolgot éltünk meg együtt. És voltak rosszak is. Igazi férfiember volt, életében egyszer láttam sírni. És hatalmas ajándéknak érzem a sorstól, hogy engem annyira szeretett, hogy sírt előttem.
Sokszor kísért ennek a téli estének az emléke még ma is. Pedig már oly sok éve, hogy eltávozott.
Amikor utoljára láttam, még kikísért a buszmegállóba. Vigyázz magadra, mondtam neki, és azt válaszolta: Te vigyázz magadra! Mire következőleg mentem volna hozzájuk, meghalt.  Ha rágondolok, mindig ez a kép jut eszembe, ahogy ült a padon, és integett egészen addig, míg el nem tűnt a busz.
Írom ezeket a sorokat és potyognak a könnyeim. Mert rettenetesen hiányzik, még mindig. Ugyanakkor boldog vagyok. Mert ismerhettem, mert szerethettem, mert ő volt a nagyapám.

10 megjegyzés:

Ágicza 2010. augusztus 26. 8:16  

Csodálatos oldal lett Eszti! A történet szívbemarkoló hozzá, gyönyörű emlékoldal

Rita 2010. augusztus 26. 8:56  

Nagyon szép az oldal! És a komment... Elérzékenyültem tőle...

Titty 2010. augusztus 26. 13:07  

nekem is könnybe lábadt a szemem...gyönyörű, emlékekkel teli oldal Eszter!

Krisz 2010. augusztus 26. 13:16  

Eszti ismét gyönyörű, elgondolkokdtató oldalt készítettél! NEkm is könnyes lett a szemem. köszi! :)

Juma 2010. augusztus 26. 19:35  

Annyira szeretem, amikor "megmutatsz valamit magadból", mert valami gyönyörűség lakozik benned!
Nemcsak szavakkal hanem az oldalaiddal is elkápráztatsz!

Janka 2010. augusztus 26. 20:01  

gyönyörű lett, mint mindig :)

Tinci 2010. augusztus 26. 21:38  

Nekem drága szeretett édesapám jutott eszembe az oldaladról, sajnos már ő sincs velünk. Igazán megindító oldal.

Kovaxka 2010. augusztus 26. 23:13  

Ó, de szép és megható!

Mörjike 2010. augusztus 27. 22:05  

Meghatódtam! Gyönyörű oldal!!! Küllemre is, belsőre is.

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP