Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

Icka: Álmodozzunk

>> 2010. szeptember 27., hétfő

Újabb pontgyűjtő kihívás indult az sb.hu-n, aminek most Icka a házigazdája. :)  >> részletek

Art Play Palette - Find My Way by Anna Aspnes
Vintage Overlay Pack 01 by Timo Designs
Basics Stitches 1 by Mörjike
Snail Mail by Val C. Designs

A komment kicsit nehezen olvasható, úgyhogy kimásolom:
Egy rég elfeledett múlt időben összecsaptak a fejem felett a hullámok. Az életem fenekestül felfordult, és sokszor éreztem azt, hogy nem bírok úrrá lenni a köröttem, bennem kialakult káoszon. És szerencsére eljött az a pont is, amikor ráébredtem, hogy ha a körülményeken nem tudok változtatni, akkor saját magamon kell. Megtettem, megerősödtem. Egy életre. Mert hiszek magamban. Ismerem a korlátaimat, és tudom, hogy bármilyen helyzetben képes vagyok újrakezdeni. Mert mindig van tovább, minden rossznak megvan a maga értelme, és ami nem öl meg, az megerősít...
Soha nem vonzott Párizs, és soha nem vonzott a jazz. De egy véletlen folytán kezembe akadt Malcolm McLaren Paris, Paris albuma. És olyan mélyen érintett, és olyan mélyen hatott rám, mint abban az időben semmi más. Sokszor óráikig bolyongtam a városban, hallgatva a zenét. Átjárt, megérintett, elvarázsolt, elrepített egy másik helyre. Gondolatban Párizs utcáit róttam, egyedül, magányosan, mintha egy régi film megfakult kockáin láttam volna magam. Színek nélkül, fekete-fehérben, mégis érzelmekkel, szenvedélyekkel átitatva. Szükségem volt erre az eltávolodásra, ami mégis oly közel hozott magamhoz. Mert a tudatalattim dolgozott, próbálta helyrerakni bennem a szétszóródott üvegszilánkokat. És sikerült.
Sok-sok megtett kilóméter, amit a lábaim bár Pest utcáin tettek meg, a lelkem, a gondolataim, az érzékeim messze távol e helytől. 
Az életem ma már rendben van. Nehéz korszakaim persze még vannak, lesznek is, töprengő, boncolgató típus vagyok. De a helyemen vagyok. Az életemet, a gondolataimat ma már a családom tölti ki, a legtöbb álmom, vágyam velük kapcsolatos. A részeim, szinte mindent velük képzelek el.
Talán egy vágyam van, amit egyedül szeretnék megélni. Elutazni egyszer Párizsba, egyedül róni az utcákat, hallgatva a belémivódott számokat. Még nem vagyok rá kész. De egyszer készen leszek majd. És akkor elmegyek az álmaimba... Persze nem örökre. Mert a valóságot jobban szeretem. Mert a valóságom szebb bármilyen álomnál...

10 megjegyzés:

Ágicza 2010. szeptember 27. 14:56  

Erre a gyönyörű oldalra nem lehet mit írni, mondani. Csak két szó: gyönyörű és megható

Sabee 2010. szeptember 27. 15:36  

Teljesen meghatódtam... nem is tudok mást mondani, csak hogy KÖSZÖNÖM, hogy olvashattam a soraidat... bámulatos vagy, a szó minden értelmében!!!!!

kreatívhit 2010. szeptember 27. 16:08  

Jó volt szemlélődnöm és olvasnom a soraidat. Az oldal ismét remekbe szabott.

Névtelen,  2010. szeptember 27. 16:09  

Meseszépek az álmaid, gyönyörű a valóságod! Bármilyen volt is a "helyedre" vezető út minden lépése megérte! Klassz vagy Eszter!
Toni

Kovaxka 2010. szeptember 27. 16:27  

Én is csak tátogok, és olvadok... Minden álmod váljon valóra, azt kívánom, Eszti!

Rita006 2010. szeptember 27. 19:24  

Köszönöm Eszter a jó zenét, a bolyongást Párizs utcáin. Valódi élményt adtál az oldaladdal, és az írásoddal!
(Erre én is vevő vagyok, elvonulni, nyalogatni sebeim, sajnálni magam, majd visszatérni, erősen, magabiztosan.)

Rita 2010. szeptember 27. 20:46  

Ez nagyon-nagyon fantasztikus. Úgy, ahogy van. Most megyek és hallgatok Malcolm McLaren-t. Mert úgy lesz tökéletes az érzés. Köszönöm Eszter!

Timo 2010. szeptember 27. 21:59  

Kis íródeákom. Gyönyörűség volt olvasni soraidat, ha fele annyira tudnék így írni....Köszi, hogy megosztottad velem, velünk..És az oldal pedig csúcs, mint mindig..

icka 2010. szeptember 27. 22:01  

meddig lehet még fokozni a hatást, amit az oldalaid "adnak"?
néha azt hiszem már nem, de aztán jössz egy ilyen oldallal...
köszönöm, köszönjük!
köszi, hogy megfogalmazod nekünk az élet kis és nagy dolgait, mi csak ide jövünk, elolvassuk, gyönyörködünk és felszabadulva távozunk
au revoir!!!

Secima 2010. szeptember 28. 11:57  

Gyönyörű oldal, megható álom. Kívánom, hogy teljesüljön!

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP