Túl az első éjszakán...
>> 2009. augusztus 13., csütörtök
Krissz Gyöngyvirág
betűtípusok: Rough_Typewriter, ValentinaJF, Lithos Pro
A Cewe 13. heti kihívására készült a kép. Téma a zene, vagy akár zeneszöveg. Persze most vettem észre, hogy volt hozzá egy nagyon tetszetős freebie is, hát, jobb később, mint soha. Egyszer majd biztosan felhasználom, mert nagyon tetszik. :)
Sajnos az előző heti kihívásra nem volt időm semmit sem csinálni, viszont annyira tetszett a Gyöngyvirág készlet, annyira finom színei voltak, hogy nem tudtam neki ellenállni. Szóval minden kiegészítő abból van.
És ami egyből eszembe jutott a témáról, az Balázs Fecó és a Korál. Kora ifjú korom nagy kedvence. Persze most is szeretem még, de mostanában már inkább a gyerekzenék azok, amik szólnak nálunk (Kaláka, Kolompos, Gryllus...). Ez volt az egyik kedvenc számom. Járt az agyam, hogy milyen körítés illene hozzá, aztán tegnap éjszaka, amikor Beni megint nem akart elaludni, eszembe jutott az első itthon töltött éjszakánk:
Én rettenetesen meg voltam ijedve: semmit nem tudok a gyerekekről, és most hirtelen itt ez a kisember, akinek az élete tőlem függ. Peti megbetegedett, egész éjszaka szenvedett. És persze Benedek antennái már akkor is vettek bármilyen kis apró jelet a lelkivilágunkból. Így nem csoda, hogy egész éjszaka ordított szegénykém. Én ettől még ijedtebb lettem, amitől ő méginkább ordított. Aztán másnap délelőtt végre nyugodtan aludt... Ekkor készült a kép.
Az elrendezés nem saját, de sajnos nem tudom, hogy pontosan hol láttam valami hasonlót. (Sok galériát nézegettem mostanában.) Mindenesetre nagyon megtetszett, és nem tudtam tőle elszakadni.
Sajnos az előző heti kihívásra nem volt időm semmit sem csinálni, viszont annyira tetszett a Gyöngyvirág készlet, annyira finom színei voltak, hogy nem tudtam neki ellenállni. Szóval minden kiegészítő abból van.
És ami egyből eszembe jutott a témáról, az Balázs Fecó és a Korál. Kora ifjú korom nagy kedvence. Persze most is szeretem még, de mostanában már inkább a gyerekzenék azok, amik szólnak nálunk (Kaláka, Kolompos, Gryllus...). Ez volt az egyik kedvenc számom. Járt az agyam, hogy milyen körítés illene hozzá, aztán tegnap éjszaka, amikor Beni megint nem akart elaludni, eszembe jutott az első itthon töltött éjszakánk:
Én rettenetesen meg voltam ijedve: semmit nem tudok a gyerekekről, és most hirtelen itt ez a kisember, akinek az élete tőlem függ. Peti megbetegedett, egész éjszaka szenvedett. És persze Benedek antennái már akkor is vettek bármilyen kis apró jelet a lelkivilágunkból. Így nem csoda, hogy egész éjszaka ordított szegénykém. Én ettől még ijedtebb lettem, amitől ő méginkább ordított. Aztán másnap délelőtt végre nyugodtan aludt... Ekkor készült a kép.
Az elrendezés nem saját, de sajnos nem tudom, hogy pontosan hol láttam valami hasonlót. (Sok galériát nézegettem mostanában.) Mindenesetre nagyon megtetszett, és nem tudtam tőle elszakadni.
2 megjegyzés:
Nagyon aranyos oldal lett. S a történet hozzá olyan megható. S emlékeket felidéző. Gyönyörű dolog az anyaság!!!
Ó hát ez egy tündéri édes oldal! Olyan nyugalmat árasztó a fotó, ahogy szép csendesen szunyókál, és ez a nyugtató zöld szín... tényleg csodás lett:) Imádnivaló:)
Megjegyzés küldése