Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

Itthon vagyunk

>> 2010. június 17., csütörtök

Köszönöm a sok-sok kedves kommentet az előző bejegyzéshez, nagyon meghatódtam, hogy ennyien írtatok!!!!!

Szerencsére hazaengedtek, bár kicsit hatással kellett lenni a doktorra - nagyobb testvér, kórház közelsége, Julcsi jó általános állapota -, mert azért még nem gyógyult meg a kicsi lány. Szóval itthon kezeljük tovább és naponta hordom majd be a kórházba ellenőrzésre.

Fellélegeztünk, nehéz volt ez a három nap. Benit is nagyon megviselte a hiányom, pedig azért nem teljesen kellett nélkülöznie, mert napközben cseréltünk Petivel. És mégis, mikor ma bejöttek, cumi volt a szájában, pedig ha nem vagyunk itthon, már nem szokta használni. Aztán elmentem vele a játszótérre, és útközben le kellett ülnünk egy padra, és ő bevackolta magát az ölembe, mint pici korában.

És Julcsust is megviselte a bátyó hiánya. Amikor bejöttek, Julcsus odament Benihez, vágyakozva nézett rá, és átölelte. Pár másodpercig így álltak, szívszorítóan gyönyörű látvány volt. Igazi fényképeznivaló pillanat, gép híján a retinámba égettem be örökre ezt az ölelkezést. (Ráadásul akkor még úgy volt, hogy nem is jöhetünk haza, úgyhogy majdnem el is bőgtem magam...)

Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy gondolt ránk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

14 megjegyzés:

Kovaxka 2010. június 17. 22:58  

Tudod, ami meg nem öl, az megerősít. Kívánom, hogy hamar túllegyetek rajta.

Mörjike 2010. június 17. 23:24  

Kitartást a továbbiakhoz!!! Örülök, hogy otthon vagytok.

Krisz 2010. június 17. 23:27  

Nagyon örülök hogy jobban van a kicsi lány! Kitartást és bizakodást! :)

do 2010. június 18. 0:09  

Szuper, hogy meggyőztétek a dokit, otthon sokkal jobban gyógyulnak (tapasztalat :D). Kitartást és gyors gyógyulást!
Ölelkezős pillanatokat én mindig megkönnyezem, olyan drágák, őszinték..

Dorka 2010. június 18. 0:27  

Én ahogy a soraidat olvastam, attól bőgtem majdnem :( Jobbulást!

Franci 2010. június 18. 0:48  

Gyors gyógyulást kívánok a pici lánynak! Te pedig próbálj pihenni egy kicsit!

Ágicza 2010. június 18. 6:46  

No mégsem jelent meg amit írtam :(
Megható pillanatok ezek nagyon! Örülök, hogy végül hazaengedtek Benneteket, otthon biztos gyorsabban megy a gyógyulás :) Vigyázzatok magatokra! ++++++ Puszi

DAnett 2010. június 18. 8:41  

Már ahogy leírtad az ölelkezést összeszorult a szívem. ...
Gyors gyógyulás kívánok, és az már egy jó hír, hogy otthon vagytok! Kitartást!!

Kisnyul 2010. június 18. 9:06  
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kisnyul 2010. június 18. 9:07  

Most már sinen vagytok, otthon a legjobb. Gyors gyógyulást kívánok!

Anikó 2010. június 18. 9:11  

Mihamarbbi gyógyulást kívánok!!!!( Sajnos én is tudom milyen bennt lenni a picivel a kórházba, ezért teljesen átérzem, amit érzel!!!)

Juma 2010. június 18. 14:42  

Örülök, és a hét hátralévő részére különösen sok energiát küldök, Margó

Zsu 2010. június 18. 18:32  

Most olvastam csak a bejegyzéseid! Örülök, hogy már otthon vagytok! Gyors gyógyulást a lánykádnak!

eralilla 2010. június 18. 23:47  

Hát ez már több, mint fél gyógyulás! Milyen jó, hogy újra együtt lehettek . Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok. Szívszorító volt olvasni a soraidat.

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP