Itthon vagyunk

Köszönöm a sok-sok kedves kommentet az előző bejegyzéshez, nagyon meghatódtam, hogy ennyien írtatok!!!!!

Szerencsére hazaengedtek, bár kicsit hatással kellett lenni a doktorra - nagyobb testvér, kórház közelsége, Julcsi jó általános állapota -, mert azért még nem gyógyult meg a kicsi lány. Szóval itthon kezeljük tovább és naponta hordom majd be a kórházba ellenőrzésre.

Fellélegeztünk, nehéz volt ez a három nap. Benit is nagyon megviselte a hiányom, pedig azért nem teljesen kellett nélkülöznie, mert napközben cseréltünk Petivel. És mégis, mikor ma bejöttek, cumi volt a szájában, pedig ha nem vagyunk itthon, már nem szokta használni. Aztán elmentem vele a játszótérre, és útközben le kellett ülnünk egy padra, és ő bevackolta magát az ölembe, mint pici korában.

És Julcsust is megviselte a bátyó hiánya. Amikor bejöttek, Julcsus odament Benihez, vágyakozva nézett rá, és átölelte. Pár másodpercig így álltak, szívszorítóan gyönyörű látvány volt. Igazi fényképeznivaló pillanat, gép híján a retinámba égettem be örökre ezt az ölelkezést. (Ráadásul akkor még úgy volt, hogy nem is jöhetünk haza, úgyhogy majdnem el is bőgtem magam...)

Mégegyszer köszönöm mindenkinek, hogy gondolt ránk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!