Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

Testvérek - CEWE kihívásra

>> 2010. augusztus 12., csütörtök

A Cewe-n most Icka gyönyörű oldalát kellett liftelni. Nekem nem volt egyszerű feladat, mert ez az egyik kedvencem tőle (amúgy is odáig vagyok az oldalaiért... :D). Ezért is tartott ilyen sokáig, hogy elkészítsem. Először is el kellett kicsit távolodnom az oldalától, szóval amikor ma nekiálltam, már meg sem néztem inkább. Csak az emlékeimre hagyatkoztam. Így született az oldalam.
Persze először költségekbe vertem magam. Mert ha az ember az egyik kedvenc oldalát lifteli, annak megadja a módját. Megláttam Vinnie Pearce gyönyörű új papírcsomagját, és tudtam, hogy csak ezzel, és semmi mással nem lehet ezt az oldalt megcsinálni... :D
A fotó tegnap készült a gyerkőcökről, és végül azért ezt választottam, mert meg akartam örökíteni a tegnapi napunkat. :)


Art Papers 6, Bucket Full of Sunshine, Poised-Elements, 1000 Miles-Elements by Vinnie Pearce Design
címke: Tik Tak Add On by Mörjike
levélke: Blue Eyes by Red Ivy Design
komment-papír: Old paper free PS brush
fotó: Camera Raw-ban alakítva + PW Action Set: Old West + Colorized
A komment:
Szerencsésnek érzem magam, mert Beni és Julcsika nagyon jó testvérek. Persze náluk is megvan a testvér-féltékenység, de természetellenesnek is tartanám, ha nem lenne. Szerintem ez is hozzátartozik egy kiegyensúlyozott testvér-kapcsolathoz.
De nem ez van túlsúlyban. Hanem az egymásra való odafigyelés, az egymásért való rajongás. Julcsika isteníti Benit, mindenhová követi, mindenben utánozza. Beni pedig jól viseli, sokszor játszik vele, segít neki. Mostanában labdázni járunk le a házunk mögé a ’dombra’ - ahogy Beni elnevezte. Julcsika boldogan szalad a labda után, amit Beni elgurít. Persze Beni is rohan, és természetesen előbb ér oda, de hagyja, hogy Julcsi vegye fel a labdát és adja oda neki.
A legkedvesebb sztorim most ez róluk: délelőtt ’kupaklevest’ főztek nekem, nagy egyetértésben. Julcsi kezdett játszani a kupakokkal, és Beni csatlakozott hozzá.  Aztán délután almát ettünk, és Julcsika rohant oda Benihez, és mutogatott a kezére. Azt hittük, ő is enni akar, Beni nyújtott is neki egyet. De eltolta magától, és majdnem sírva mutogatott tovább. Végül rájöttünk, hogy meg akarja fogni Beni kezét... Beni belement a játékba, és kézenfogva mentek ki a konyhába. Julcsi ugyanis megint levest akart főzni... Nekem meg könnybe lábadta a szemem, ahogy néztem őket...

Posted by Picasa

12 megjegyzés:

Rucola Designs 2010. augusztus 12. 23:00  

Wowowowow! Jaj, Eszti, engem is mindig megríkatsz! Micsoda gyönyörűség ismét, és a fotó meg a szöveg külön megér egy misét!

szrjudit 2010. augusztus 13. 1:05  

Egyetértek Ildivel... Micsoda emlékeket készítesz!!!

kreatívhit 2010. augusztus 13. 1:18  

Igazi csodák amikről írsz.A kép pedig szó szerint egy remekmű.

Ágicza 2010. augusztus 13. 6:50  

Gyönyörű oldalt készítettél megint csak:) és ezek a meghitt pillanatok! Mindig ilyet kívánok:)

terese 2010. augusztus 13. 8:32  

wow! this page is stunning!!!! thanks for popping in at my blog! hugs!

Bíró Ágnes 2010. augusztus 13. 9:01  

Eszter megint egy gyönyörűség. Imádom!!! Nem bírok betelni vele!!!!

Lululu 2010. augusztus 13. 9:44  

Ez már megint valami fantasztikus lett! Imádom! Meg a kommentet is!

Kisnyul / Andi 2010. augusztus 13. 14:04  

Jó kis történet! Az oldalad megint remekmű, nagyon tetszik!

Puzsi 2010. augusztus 13. 15:06  

Hát nekem is ahogy olvastam... Pedig nem vagyok sírdogálós. Gyönyörű oldal, a kép pedig fantasztikus. A kommented pedig csúcs. Szrjudittal egyet értve Te már nem scrap-elsz Eszter. Te csodálatos emlékeket készítesz. Milyen jó lesz majd olvasni a gyerekeidnek 15-20 év múlva...

T 2010. augusztus 13. 17:14  

jaj, Eszti, nekem most nem szabad ilyen gyönyörű és érzelem teljes kommenteket olvasgatnom, alapból sírós vagyok, most meg pláne....
de azért jól esett...pityeregnem
remélem nekem is lesz szerencsém ilyen pillanatokat átélnem a két gyerkőccel. köszönöm, hogy megosztottad velünk...

icka 2010. augusztus 13. 22:40  

amúgy is már fáradt vagyok és harmadszorra már nehéz újat mondani, de mégis megpróbálom...csodás a színvílága, (mint olvasható feljebb is)szívmelengető a hangulata, a fotó no.1, olyan mintha egy gyönyörű régi mesekönyv egyik oldala lenne, de közben meg ezek a hétköznapjaid, hát nem szép az élet?

Margó 2010. augusztus 15. 2:18  

Emlékeimben felelevenedik, hogy mennyire boldog voltam akkor, amikor azt láttam, hogy a fiaim milyen jó kis tesók - de egy kommentemnél már írtam erről -. Csak akkor még kibővültek a papákkal is:-)
Én már családtagnak érzem Julcsikát és Benit (mert Ő már fiatalember!),így minden róluk írt kommentedet örömmel olvasom!
Az meg, hogy milyen oldalt készítesz számomra már nem meglepetés: egyszerűen művészit!!!
Sok örömöt kívánok a mindennapjaidra!

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP