Kedves Látogató! Üdvözöllek a blogomon, ahol scrapbook alkotásaimat láthatod. 2009. márciusában találkoztam a scrapbookinggal, és azóta az életem részévé vált.
Ha tetszik, amit látsz, vagy épp ellenkezőleg: nem tetszik, és esetleg építő jellegű kritikád van számomra, ne fogd vissza magad. Szólj hozzám! Szívesen veszem! :)
.

Elveszett gyerekkor...

>> 2009. december 13., vasárnap


Got Rusty by gabs-art @http://www.gabs-art.de/shop
Full of Romantic by Janka

Tegnap este nézelődtem a Gabs CT-fórumán, és láttam, hogy új készlet van (az már csak ma derült ki számomra, hogy egyáltalán nem új, még novemberi, de én csak az utolsó hozzászólás dátumát néztem, és nem a kezdő hozzászólásét...). A papírok nagyon tetszettek, de nem nagyon volt ötletem. Aztán nézegettem a képeket, és rátaláltam egyre, amit még hónapokkal ezelőtt akartam megszkreppelni, de végül nem jött össze. Aztán rátaláltam egy nagyon régi oldalamra, amin egy gyönyörű vers volt (talán Tina honlapján olvastam, de ő sem tudta az íróját), és ezzel összeállt az oldal.
A háttér és az elemek nagy kontrasztban vannak - Janka lágy elemei elütnek az oldaltól. De remélem, a verssel együtt már érthető lesz a kompozíció: a "rozsdás" papír a "felnőtt létet" jelképezi, és az elemek pedig a meghitt, boldog gyermekkort. :)

És itt a készlet előnézeti képe is:


Posted by Picasa

3 megjegyzés:

Bíró Ágnes 2009. december 13. 21:04  

Torokszorító versike, nagyon szép! Köszi! Nekem tetszik a kompozíció is hozzá!

Bíró Ágnes 2009. december 13. 21:07  

A poet.hu-n ezt találtam:

Szerepcsere
Már nem hiszel csodákban,
nem hallgatsz meséket,
baracklekvár édes
illatát nem érzed,
nagyanyó nem süt már
diós kalácsot,
s ajándékba nem kapsz
mást, csak a Karácsonyt.
Nem hajtod fejed már
szüleid ölébe,
nem kuporodsz könyvvel
fenyőfa tövébe,
kályha előtt álmos cirmos
nem dorombol...
Elveszett valami a gyerekkorodból.

De ő még hisz csodákban,
olvass hát meséket,
főzz be baracklekvárt,
üvegből egyétek,
nagyi helyett süss te
diós kalácsot, és
segíts, hogy legyen miért
várni a Karácsonyt.
Simogasd a fejét,
ha öledbe hajtja,
s játssz vele, nem kéri,
de hidd el, akarja,
öleld meg, ha ordít
teli torokból, és
visszatér valami a gyerekkorodból.


Pruzsina Szilvia

Kriszta 2009. december 14. 5:57  

Ez megint nagyon jól sikerült. Tetszik a kép rólatok.

Megjegyzés küldése

  © Blogger template Webnolia by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP